A nő keze

A férfi hosszan bámulta a nő gondosan manikűrözött, festett körmeit. Elképzelte mennyi munkára, időre volt szüksége a hölgynek, amíg ennyire tökéletesre sikeredett a műve. Ezt a kezet gondosan ápolták, ez szemmel látható. S bár a nő már nem volt fiatal, jó ötvenes lehetett. a keze mégis, mint egy harminc évesé…

„ Talán még valami flancos kézrémmel is kenegette” gondolta a férfi, míg szemei alaposan végigpázták a mozdulatlanul heverő kézfejet. Sima volt, nem csúfították korral járó májfoltok, sem szeplők, ráncokat esetleg nagyítóval lehetett volna felfedezni rajta. Elképzelte, ahogy a nő szorgalmasan szépítgeti: kislámpa fényénél, olvasószemüveggel az orrán ( tudja, mert a felesége is így csinálja, közelre már nem jól lát. )

Először formára vágja, majd reszelgeti, polírozza. Ezután következik csak a festés művelete. Végül a száradás. Lelki szemei előtt látta, ahogy a nő fújogatja, majd rázogatja a gyorsabb száradás reményében két szép, fiatalos kezecskéjét..Vajon mit csinált, míg várta, hogy megszáradjon a lakk? Nézte a tévét? Zenét hallgatott? Netán lehunyt szemmel relaxált? Vagy türelmetlenül járkált a szobában fel-alá?

Az is lehet manikűrössel csináltatta. Időpontot kért, egyeztetett, majd időt, pénzt nem sajnálva eltipegett a város legmenőbb „szakemberéhez”.

- Biztos vagyok benne, hogy pedikűröztetett is  – vélte a férfi.

Tekintetét fogva tartotta ez a gondosan megmunkált kézfej. A körmök tökéletes alakja, gyöngyházszínű körömlakk, melyből sehol, egy pici darab sem volt lepattanva.

- Kerti munkát biztosan nem végzett vele! De még talán házit sem! - dörmögte bajusza alatt a férfi. - Ilyen úri kacsó csak simogatásra való! Vajon pofont is adott ez a selymes kis tenyér?

„Hiúság, asszony a neved” és: „Minden hiábavaló” – ilyenek jutottak eszébe, míg kedvtelve nézegette a hullazsákból véletlenül kicsúszott kezet. Gyengéden visszahelyezte  és mély sóhajjal behúzta a cipzárt…