Baggio011: (04-21-2008 @ 09:38 pm)
Kedves Naiva! Olvasva -e fantasztikus írásodat, abszolút magamra (is) ismertem... pláne, amikor a makacsságról beszélsz. ez annyira, de annyira jellemző rám is nagyon kölyök korom óta... Soha nem érdekeltek a következmények, csak előre a cél érdekében, sokszor sajnos nem mérlegelve azt, hogy min ill. kin gázolok át. ennek ellenére úgy vélem, én sem cselekednék másképp, ha újrakezdeném. nyilván, azért vannak olyan hibák, olyan fájdalmak, amire azt mondtam én is nagyon sokszor: "bár ezt ne így tettem volna, bár újragondolhatnám azt a bántó mondatot, és akkor talán sok minen másképpen alakult volna..." de ennek ellenére azt mondom, nem sok olyan dolog van, amit másképpen csinálnék.... köszönöm, hogy olvashattalak:)
AngyaliAndi: (04-21-2008 @ 09:47 pm)
Talán egyszer én ismegbocsátok magamnak. Sok mindenért. Mert másképp kellett volna, mást kellett volna...:)))) Nagyon sok gondolat kavarog most bennem.:))))) Köszönöm neked. Puszillak!
Eroica: (04-21-2008 @ 10:02 pm)
Nagyon igazad van, Zsuzsim! A múlt beépül a bőrünkbe, s meg kell tanulnunk a múlt tévedéseivel, csapásaival élni. Nagyon, nagyon tetszik a versed, kicsim.
naiva: (04-21-2008 @ 10:24 pm)
Baggio, de drága vagy!:))) Tudod az ember tanulhat a múltjából, jobbá is lehet általa, de meg nem tagadhatja!:) Sem önmagát, sem a múltját! Puszi és köszönöm lelkes hsz-edet, örülök, hogy értesz!:)
naiva: (04-21-2008 @ 10:34 pm)
Andi, nem szabad a múlton túl sokat filózni! A legfontosabb dolog megbocsátani magadnak, csak így tudsz tovább lépni! "Túl rövid az élet a megbánásokhoz"- Csernus egyik könyvében olvastam ezt, és azt hiszem így is van. Persze, lehet, hogy 10 évvel idősebb fejjel máshogy gondolkodnék, most még bennem is sok a dac és a makacsság. Lényeg, hogy elfogadjuk magunkat és a múltunkat is, mert hozzánk tartozik:) Puszi
naiva: (04-21-2008 @ 10:44 pm)
Erika, Te vagy rá az élő példa, hogy a múlttal, akármilyen fájó is együtt lehet, együtt kell élni...Néha nem könnyű... Köszönöm szavaidat!:)
erda: (04-21-2008 @ 10:47 pm)
Ez kérem azt jelenti, hogy elfogadtad önmagad. Ez óriási (előre)lépés. Gratulálok ehhez és a versedhez is! :))))) Szeretettel: Éva
lena1: (04-21-2008 @ 10:51 pm)
Azt a fekete árnyat, most is feledhetjük, s ha messzeűztük magunktól, hátralévő életünket-boldogan élhetjük. Nagyon tetszett Zsuzsi. Ölellek.Lena
anyatka: (04-22-2008 @ 05:59 pm)
Zsuzsi ez fantasztikus Itt az alapja a boldogságnak, leírtad szóról, szóra. Szerintem a legelső lépcső, hogy elfogadjuk magunka, sőt szeressük saját énünket, Pusssssz Andi:)))))))))
a_leb: (04-22-2008 @ 07:38 pm)
Nagyon tetszik, Naiva. Játékosan bölcs, nyílt, önmagát vállaló ember... és vers. remek.
aLéb
winner: (04-22-2008 @ 08:01 am)
Már a versenyben is tetszett. A gondolat amit elénktársz sok embert érint.
Anna1955: (04-22-2008 @ 08:33 pm)
"Múltammal együtt vagyok ÉN."...mennyire igaz Zsuzsikám...elmerengtem versed felett...:))))
naiva: (04-22-2008 @ 08:36 pm)
Köszönöm Laci!:)
naiva: (04-22-2008 @ 08:41 pm)
Kapitány!:) Mindent másképp és máshogyan...írod. Lehet, de már késő!:) Kár is ezen rágódni, hisz az életünk ezerféle úton haladhat egy-egy döntés, esemény hatására... Hogy is lett volna?? Nem érdemes rajta filózni, bele lehetne bonyolódni!:) Köszönöm soraidat:)
naiva: (04-22-2008 @ 09:06 pm)
Andi, köszönöm!:) Teljesen igazad van, de nem olyan egyszerű ez azért!:)
naiva: (04-22-2008 @ 09:10 pm)
Köszönöm a-léb!:) Nem hiszem, hogy bölcs lennék... akkor mások kárán tanulnék, de én még a magamén sem!:) Örülök, hogy tetszett a versem!:)))
naiva: (04-22-2008 @ 09:16 pm)
Anna, azt hiszem az utolsó sor az, amiért a verset írtam, amit üzenni próbálok vele...Mindenkiről, mindenkinek. Múltbeli önmagunk is hozzánk tartozik!:) Köszönöm szavaid!:)
Captnemo: (04-22-2008 @ 12:01 pm)
Elmerengtem itt, versed alatt - Persze, nem először -, s nem is utószor. Mit tennék, ha újra kezdeném? Azt hiszem, szinte mindent másként, máshogyan. De akkor már az nem én lennék. Úgyhogy maradok tisztelettel!:) (Tetszik a vers!):)
naiva: (04-22-2008 @ 12:09 am)
Köszönöm Éva! Ezt még nem merném így határozottan kijelenteni, de jó úton haladok ezügyben!:)) Puszi neked!:)
naiva: (04-22-2008 @ 12:14 am)
Így igaz Léna, nem szabad/na/ keseregni egész életünkben a múlt árnyain, mert akkor rávetülnek a jelenre, és beárnyékolják a jövőt is! Puszi, és köszönöm szavaid!:)
agnes: (04-23-2008 @ 01:32 pm)
A vers igazságok sora,.ugyan ilyen lennék, igy csinálnám,..talán én is eltüntetnék egy két dolgot ha lehetne,.."Múltammal együtt vagyok ÉN." Nagyon jó vers! Ölellek
stando: (04-23-2008 @ 07:53 pm)
Igen, Zsuzsi! Ilyen vagy TE! :) Nagyon...
naiva: (04-27-2008 @ 09:55 am)
Igen agnes, aki önmagát igyekszik megismerni és elfogadni, tudja ezt... :) Köszönöm dícséreted!:)
naiva: (04-27-2008 @ 09:57 am)
Stando Ági!:))) Jól látsz, bár néha én sem vagyok teljesen tisztában magammal, de már nem akarok minden áron megfelelni!:) Köszönöm!:)
