.

Emlékeim legféltettebb tárhelyén őrzöm azt a nyarat,
Esetlen kamaszként a szerelem váratlanul rám akadt.
A legváratlanabb pillanatban lépet be az életembe,
Egy igazi angyal, mosolyával a szívemet rabul ejtette.

E csodás érzés mellett szorongás is ébredt bennem,
Mi van, ha észre se vesz, ha nem fogad el engem.
Hiszen Ő egy angyal én meg egy esetlen kamasz,
Féltem azt mondja, hé öcsi egyáltalán mit akarsz?

Lopva utána osontam néztem minden mozdulatát,
Arcán mosollyal, hogyan lépi át az iskola kapuját.
Egy nap nem bírtam tovább, félénken hozzá léptem,
Szívem a torkomba dobogott, s zavartan reánéztem.

Oly’ esetlenül álltam, és feledtem el mit akarok,
Akár tavasszal a hóember, éreztem, elolvadok.
Kérdezte, mit szeretnél? Én vörös arccal hebegtem,
Kérlek, gyere el velem holnap, van két mozijegyem.

Eljövök! - szólt, s én örömömben a föld felett lebegve jártam,
Randevúra készülve, egész délután csak ruhát próbáltam.
Mozi után a parkban leültünk, én félszegen karoltam át,
Ajkunk csókban összeforrt, és számunkra megállt a világ.

.

Budapest, 2006. május 18.