:
Betondzsungel
.
Betondzsungelben élem életem,
hol gépvadállatok törnek életemre.
Könnyű zsákmányban reménykedve,
száguldanak felém a vasszörnyek.
Betondzsungelben élem életem,
hol mindennap a túlélésért küzdök.
Ha nem vigyázom, könnyen felfalnak,
s lerágott csontom öklendezik vissza.
Betondzsungelben élem életem,
hol a gép az úr, s hol benzingőzből
Több van, mint az éltető ivóvízből.
A szürke beton mindent elnyel.
Betondzsungelben élem életem,
hol a növény csak megtűrt vendég.
Az állatok házi kedvencként tengődnek,
s nem természet részeként élik életük.
Kitörni vágyom e szörnydzsungelből,
erdőben keresek cseppnyi menedéket.
Megpihennék, de tudom a betondzsungel,
utánam jön, s felfalja a természetet.
.
Budapest, 2006. június 28.
(77 szó a szövegben) (660 olvasás)
Teru: (06-29-2006 @ 03:18 pm)
Nagyon jó, nagyon is esedékes. Igy érzem én is. Ma már a búzavirág is csak betonrepedésekben talál otthont magának...
Zsuka49: (06-29-2006 @ 06:05 pm)
Mindannyian kitörni vágyunk Laci!
Van akinek sikerül, van akinek nem!:))
Zsuzsi
paletta: (06-29-2006 @ 10:12 pm)
....gyere velem a pusztába!!:):):).....ha felteszem a pusztai verseimet:):):).....nagyon jól leírtad!!!...szeretettel...paletta
winner: (07-01-2006 @ 07:59 am)
Kedves Teru, Zsuzsa, és Palette!
Köszönöm a dicséretet, és bár a versverseny ezutal zárolva van,. az igazi verseny az olvasok érdeklődése itt és más portálokon eldönti mit ér ez az írás.
Üdv. Laci
prayer: (07-01-2006 @ 08:09 am)
Mert mindenki otthonra vágyik, elfogy a természet! Csak a mi szörnyű természetünk örök.
