:
Csalódás /Ancsának/
Letargia és szomorúság marcangolja lelkemet,
Kétségbeejtő sajgó kiáltás tör fel torkomból.
Miért? Ki érti miért kellett csalódnom benne,
Kit úgy szerettem, kinek a gondolatát is lestem.
Nincs rá szó, nincs értelmes gondolat sem,
Becsapott, de vaj miért, hiszen oka nincsen.
Ó ha tudnám, ha érteném tettét, mi vezérli,
Ha elmondhatnám, remélve, hogy megérti.
De meg se hallgat, csak megy fejjel a falnak,
Jaj nehogy késő legyen, mire belátja ezt.
Én jót akarok neki, nem jót, a legjobbat,
Amit csak egy ember a másiknak akarhat.
De szavam elvész, mint homok a szélben,
Nem marad semmi utána csak az üresség.
S tudom soha nem lesz olyan, mint azelőtt,
Begyógyul a seb, de a heg örökre ott marad.
De nem baj az ha megmarad a tüske a szívben,
Csak tudjam, hogy Ő jól van, és nem szenved.
Érezze, hogy szeretem, mert hús a húsomból,
Vér a véremből s meg nem tagadom soha.
.
Budapest, 2005. október 21.
(134 szó a szövegben) (676 olvasás)
zsuka49: (09-23-2006 @ 01:47 pm)
Mindennek van egy miértje, ami lehet, hogy későn, de egyszer úgyis kiderül.!:(
Írd csak ki a bánatot magadból, akkor könnyebb lesz tán!
Zsuzsi
winner: (09-23-2006 @ 07:30 pm)
Ahogy az idő mindent meg is old. Ebben az esetben is ez történt. Csak a hegg maradt ott a sziven. Köszönöm, hogy olvastál Zsuzsa.
Eroica: (09-24-2006 @ 10:37 am)
Szavad nem veszett el, mert leírtad, s biztos ahhoz is eljutott, akinek szántad.Szeretettel olvastalak: Eroica
winner: (09-24-2006 @ 12:59 pm)
Kedves Eroica!
Köszönöm, hogy olvastál. Nos a vers valóban eljutott ahhoz, akinek szántam.