Fekszem a fűben, nézem a kéklő eget,
Csodálom a sok égi műremeket.
Fent az égen démoni szobrászok,
Óriási felhőszobrokat formázok.

Főszobrász mester a szél, most éppen,
Egy csipkés lovat, faragot nékem.
Távolabb gyönyörű alakot mintáznak,
Hófehér ruhájú szűz leányt formálnak.

Mindegyik csodás de mily’ mulandó,
Alkotásuk elkészült és máris váltózó.
Holnap majd új szobrok készülnek,
Soha semmi meg nem ismétlődhet.

Bámulom a csipkés felhőszobrokat,
Fejemben gondolatok halmozódnak.
A szobrokban gigászi erők rejtőznek,
Melyet megzabolázni soha nem lehet.