:
Mint vágóállatot a mészárszékre,
úgy hajtják őket.
Lábuk alatt csikorgó kavicsok
sírva kísérik a menetet
utolsó útjukon.
Megfélemlített lépteikkel
utoljára koptatják e köveket.
Mégsem menekül senki,
Tudják, hogy a válasz
géppuskasorozat lenne.
Jajong egy nő térdre rogyva,
arculcsapás a jutalma,
bukdácsolva megy tovább
végzete felé.
Szürke égen
sirályok kérdőn köröznek,
mire e késői menet?
Vijjogásuk a szívekbe mar
jelezvén a közelgő vérzivatart.
Sorsdöntő találkozásukhoz érve
némán merednek a semmibe...
Golyó ütötte sebtől mélybe buknak,
Várja őket a jéghideg ölelés nyugalma.
Tragikus találkozás ez.
Találkozás önnön sorsukkal...
Budapest, 2007. március 01.
(66 szó a szövegben) (691 olvasás)
Netelka: (03-06-2007 @ 08:18 pm)
Ez kiváló vers - már a versenyben is nagyon tetszett.
winner: (03-06-2007 @ 09:00 pm)
Kedves Erika! Igazán örülök, hogy tetszett.
Megpróbáltam elképzelni milyen lehet a sorban, menetelni. Tudom nem könnyű a témája.
Eroica: (03-06-2007 @ 09:13 pm)
Szavazatom neked adtam! Gratulálok: Erika
piroman: (03-07-2007 @ 07:35 am)
A versenyben is ott volt... Kemény... Grat: Péter.
winner: (03-07-2007 @ 08:30 am)
Kedves Erika és Péter!
Valóban a versenyben is ott volt, és remélem a lehangoló téma az ami miatt nem kapott sok szavazatott.
Üdv. Laci
102: (03-07-2007 @ 11:19 am)
nem csak prózában... itt jártam. jéghideg. tetszik! százkettes
winner: (03-08-2007 @ 03:00 pm)
A témája miatt jéghideg. Örülök, hogy itt jártál.
