Férj: Drágám, nem kellene megvenni a gyerekeknek az iskolai holmikat?

Feleség: Mire gondolsz pontosan?

Férj: Tankönyvek, tolltartó, vonalzó, ilyen olyan amolyan füzet, körző, vonalzó, toll ceruza, füzetborítók, ilyesmik. Szóval csak néhány apróság.

Feleség: Értem drágám! Örülök, hogy felébredtél. Ezeket már rég megvettem. Nem emlékszel? A múlt héten mikor olyan sápadtan, reszkető lábakkal, lógó nyelvvel jöttem haza. A végösszegtől lettem falfehér, és a sok cipekedéstől lógott a nyelvem.

Férj: Csak nem azt akarod mondani, hogy nem volt elég az iskolakezdési támogatás, amit a vállalat adott.

Feleség: De pontosan azt mondom. Az, a nagy semmire volt elég. Ugyanis a könyvek vásárlásánál nem fogadták el. Végül is azért iskolakezdési támogatás, hogy ne fogadják el. A füzetek és egyéb taneszközök beszerzésénél talán a harmadát fedezte a költségeknek.

Férj: És a maradék kétharmad?

Feleség: Arra vettük fel a banki kölcsönt.

Férj: Nem az új kertes házra, nyuszó-muszó?

Feleség: Hol élsz te? Annyi pénz lakásvásárlásra csak a reklámban elég. Így is alig fedezte a három gyerek beiskolázását.

Férj: Bocsáss meg drágám, nem négy gyerekünk van? Petra, Balázs, Máté és Bettina.

Feleség: De igen. Csak éppen Petra nem lakik velünk lassan három hónapja.

Férj: Tényleg? Azt hittem az anyádnál nyaral. Ezt nekem miért nem mondtátok? És egyáltalán akkor hol lakik, és miért nem jár iskolába.

Feleség: Csak egy férfi lehet ilyen figyelmes. Összeköltözött a barátjával érettségi után. Nem itt lelkendeztünk, hogy harmadik nekifutásra sikerült leérettségiznie? Ezért volt a nagy családi ebéd.

Férj: Az nem a 18-k születésnapja volt?

Feleség: Drágám, a Petra 22 éves.

Férj. Hogy szalad az idő, nem rég még a térdemen lovagolt. Altatót énekeltem neki, legóztunk.

Feleség: Na, mostanra mással lovagol. Jut eszembe a jövő héten két szülői értekezlet lesz egy időben. Az egyikre neked kellene elmenni. Mondjuk a Mátééra.

Férj: Jó, de miért pont az övére.

Feleség: Azt gondoltam azon kevesebbet idegeskedsz, Végül is ott semmi újat nem fognak mondani, tavaly is elmentét igaz végig egy másik osztályteremben ültél. Most viszont arra kell figyelned melyik iskolába mész.

Férj: Miért kellene odafigyelni. Tudom hova jár.

Feleség: Járt! Azt tudod, hogy hová járt. Az osztályfőnök telefonált, hogy lehet, megszűnt az iskola, és összevonták a Mellébeszélés utcai általános iskolával.

Férj: Mi, az hogy lehet? Most megszűnt, vagy nem?

Feleség: Állítólag az önkormányzatnál sorsolással fogják eldönteni, hogy melyik iskola szűnjön meg a kettő közül. Az ellenzék viszont ellenzi a sorsolást.

Férj: Azért ellenzék, hogy ellenezze, nem?

Feleség: Nem tudom, én nem értek a magasabb politikához, de amíg nincs döntés addig felválta mindkét iskolában, folyik a tanítás.

Férj: Ajaj. És a gyerek honnan tudja hová menjen?

Feleség: Reggel telefonált az éppen soros osztályfőnöke, hogy melyik iskolában lesz aznap a tanítás.

Férj: Mi az, hogy az éppen soros osztályfőnök?

Feleség: Ez jó kérdés. Már mindkét osztályfőnökkel beszéltem. Az első azt mondja, lehet, hogy a Minisztériumban találnak valami rejtett tartalékot, akkor nem szűnik meg a státuszuk.

Férj: És ha nem találnak?

Feleség: Akkor, amelyik tanár marad, az ingázik a két iskola között, amíg az egyik meg nem szűnik. Egyenlőre, az egyik a kormányt szidta, a másik az ellenzéket.

Férj: Ha nem tudják melyiknek maradjon meg az állása, döntsék el orosz ruletten. Az biztos megoldás. A többi gyermekünkkel nincs gond?

Feleség: Balázskával semmi, neki még könyvet sem kell megvenni.

Férj: Az hogy lehetséges?

Feleség: Jaj Istenem, ne mond, hogy nem tudod. Megbukott, és újra 10-es.

Férj: Megbukott?

Feleség: Hiszen júniusban nem itt üvöltöttél vele, hogy szíjat hasítasz a hátából, ha nem tanul.

Férj: Én Bettivel üvöltöttem.

Feleség: Vele is de ő átment a pótvizsgán.

Férj: És Balázs miért nem ment át?

Feleség: Mert öt tárgyból nem lehet pótvizsgázni.

Férj: Melyik öt tárgyból bukott meg?

Feleség: Matek, fizika, kémia történelem és torna.

Férj: Az első négyet értem, de hogy lehet megbukni tornából. Főleg mikor Balázs amúgy is sportol.

Feleség: Pont ez az. Azt hitte, hogy boxedzésen van és kiütötte a tanárt.

Férj: Miért ilyen nyápic egy tornatanár? Remélem, jobban van.

Feleség: Még lábadozik szegény.

Férj: Lehet, Balázskára kellene bízni a tanárkérdést.

Feleség: Igen ezt felvetődött az önkormányzatnál is, de attól félnek akkor meg tanár hiány lenne.

Férj: Akkor ezek szerint minden rendben a gyerekek beiskolázásával.

Feleség: Persze drágám. Nézd csak nyugodtan a meccset a tévében. Hozzak egy sört?

Férj: Figyelmes vagy, köszönöm.