| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Illatemlék
Szerző: winner - Máté László
(04-15-2008 @ 09:55 pm)
:
Illatemlék
Tamás rezignáltan vette tudomásul, hogy kisebb fajta tömeg szállt fel a buszra és ezzel túllépte az elviselhetőségi küszöböt. A busz lassan megindult és elmerült a délutáni forgalom tengerében. Az utasok vérmérsékletük szerint tűrték, avagy átkozták a tömeget. Tamás megpróbált a lehető legkényelmesebben elhelyezkedni, már amennyire a körülményei engedték. Mellette két tini lány viháncolt. A következő megállónál, ha lehet még többen szálltak fel, mint ahányan leszálltak. A férfi érezte, hogy zsibbadni kezd a bal lába, ezért megpróbált kissé megfordulni és súlypontját a másikra helyezte. Hirtelen kellemes és ismerős illat csapta meg az orrát.
Honnan ismerem ezt az illatot? Morfondírozott magában, de nem tudott rájönni. Próbálta megtalálni az illat gazdáját, de a tömegben nem tudta beazonosítani. A busz zötykölődött, és ő csak egyre törte a fejét, honnan az ismerős illat?
Tamás gondolataiban egy régi szerelem emlékképe jelent meg. Igen - gondolta magában neki volt ilyen illata – azzal, tekintetével kutatni kezdte a jármű utasait.
Hirtelen megakadt a tekintete egy feltűnően csinos, jólöltözött negyvenes nőn.
Ildikó! - hasított belé a felismerés. Hiszen ez Ildikó! Istenem még mindig milyen szép.
A nő megérezte, hogy figyelik, tekintetét Tamásra emelte, és látszott, hogy arcára kiül a felismerés mosolya.
A busz beállt a megállóba és Tamás látta, hogy Ildikó leszállni készül. Az ajtóból felé fordult és fejével alig észrevehetően biccentett, jelezve – Gyere, szállj le.
Tamás az utolsó pillanatban lépett le a buszról és a lendület egyenesen Ildikó elé sodorta.
- Szervusz! Megéreztem az illatodat a buszon. Nagyon csinos vagy.
- Szervusz Tamás! Örülök, hogy látlak.
- Én is örülök. Sietsz? Szívesen meghívlak egy kávéra.
- Nem különösebben. Köszönöm, elfogadom - mosolygott vissza a nő.
Több mint két órája ültek a presszóban, és csak beszélgettek, beszélgettek. Kiderült, hogy mindketten elváltak. Ildikónak három, Tamásnak két teenager korú gyereke van. Elmesélték egymásnak az elmúlt, közel húsz év történését. A munkájukat, hol és hogyan élnek.
Mikor Ildikó elnézés kért és kiment a mosdóba, Tamás hosszan nézett a távolodó nő után.
„Istenem milyen csinos még ma is”, gondolta és mikor Ildikó visszafelé jött leplezetlen vággyal nézte, ahogy jött feléje.
-Héé! Felfalsz a tekinteteddel – mosolyogott rá Ildikó.
Tamás a visszazökken a valóságba.
- Ildikó! Volna kedved találkozni velem máskor is?
- Boldogan.
- Nem is tudod, hogy őrülök a válaszodnak. Valamint, hogy a parfümödről rád ismertem.
- De hiszen tőled kaptam ilyen parfümöt először! Azóta sem használok mást - mosolygott a férfire a nő.
Egymásra néztek, és mindketten hangosan felnevettek.
(379 szó a szövegben) (989 olvasás) 
anyatka: (04-15-2008 @ 10:06 pm) Gratulálok a megérdemelt győzelemhez! :)))) Az élet tele van meglepetésekkel, illatokkal. Van ilyen valóban is? Remélem igen. Üdv. Andi:)))))))))))))))))))
AngyaliAndi: (04-15-2008 @ 10:56 pm) Jó ez!:))))))))))))))))) Puszillak!
naiva: (04-16-2008 @ 06:59 pm) Gratulálok Laci!:) Az illatok rengeteg emléket képesek ébreszteni, és meghatározóak az emberi kapcsolatokban:)
erda: (04-16-2008 @ 08:10 pm) Gratulálok a remek történethez és a győzelemhez! :) Éva
Eroica: (04-16-2008 @ 08:23 pm) Gratulálok Laci! Az íráshoz és a győzedelmeskedéshez is, szeretettel: Erika
piroman: (04-16-2008 @ 08:57 am) Ez is tetszett! :)
a_leb: (04-16-2008 @ 09:34 am) Winner, lehet hogy megleplek, de én illatmarketinggel foglalkozom.. Hogy mennyire így áll meg a történet, arra az illattal foglalkozók alapműve álljon bizonyítékul. Marcell Proust írja "Az eltűnt idő nyomában" című művében, hogy egyetlen illat hatására előtűnnek gyermekkori élményei látvánnyal, hanggal, érzésekkel együtt. Ennek komoly fiziológiai magyarázata van. A teljes érzelmi, megélhető tartalom lejött a művedből. Nagyon tetszett.
aLéb
szellzsofi: (04-16-2008 @ 10:59 am) Hiszed, vagy nem: nekem ven ilyen emlékem - régebben, még az amway-s korszakban volt egy olyan parfüm, név szerint "ciel de nuit"... Sokáig használtam - 10 emeletes ház 9. emeletén laktam, így lifteztem, a fiúk (negyedik emelet, hasonló szakokon - BTK) mindig tudták, ha mentem valamerre... Ez még önmagában nem is volt nagy durranás (19 éves voltam), de volt egy visszatérő Valakim, aki... De ez megint egy másik történet - aztán 5 év után találkoztunk, én épp akkor találtam meg az elveszett parfűmön (még egy kicsi lötyögött az alján), befújtam magam - és azon az estén véletlenül találkoztunk. Persze, hogy nálam landoltunk, és amikor megkérdeztem, hogy miért mosolyog olyan csillogósan, azt felelte: ugyanazt a parfűmöt használod, mint legutóbb... Tudod mi volt a furcsa? Hogy megijedtem tőle --- pár perc után kitessékeltem. Jó történet, emlékébresztő... Köszi, szellő :)))
winner: (04-17-2008 @ 09:48 am) Köszönöm, hogy megtiszteltetek, és örülök, hogy itt jártatok.
|
[ Vissza: winner - Máté László | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
