Ne bánd, Kedves, az eltűnt éveket

Ne várd vissza az elszállt éneket

Ne keress gyógyírt, mert jó, ha fáj

Az Öröklétnek véget ne találj...

Add a kezed... míg én itt vagyok

Amíg a Hajnalcsillag ragyog

Nem ér hozzánk a Tél hidege

Add a kezed s a szíved vele.

Arcod a fájdalom elgyötörte

S a tükör, míg mosolyod hordja körbe

Tisztán ragyog, némán, fényesen

Nem tudsz nekem hazudni, Édesem.

De ha fájdalom vetül tükörbe

Ha lelked hever ott összetörve

Az a tükör hazudjon inkább

Avagy őrizze örökre titkát

Add a kezed... míg én itt vagyok,

Amíg nem szégyellsz álmodni, nagyot,

Miénk a világ, a fények, az árnyak

A hideg valóság és a Vágyak.