(A jelen műért a szerző elnézést kér, nem igazi műfaja, de tanulságát fontosnak tartja megosztani.)

Németország felé zakatoltunk

Egy csomagoktól zsúfolt vonaton

Július volt, fiatalok voltunk,

Szerelmesek mindnyájan, nagyon.

Németország felé meg-megállva

Mintha rácsodálkozna az útirányra

A derék mozdony araszolgatott

A társaság hej, nagyon megszomjazott.

Kiszálltunk hát és egy állomáson

Megosztoztunk egy kis áldomáson

Fillérekbe' volt a sör korsója

és hogy útját hiába ne rója:

A pincértől, ki elhúzott mellettünk

Tíz korsó hideg sört rendeltünk. 

Kitűnhet ebből: nem matekra jártunk,

Mert a tíz korsóra csak kilencen vártunk.

Azt hihettük: csendben áll a vonat,

Nyeltük boldogan a hűs kortyokat

Németország célnak nem utolsó...

Na de kié lesz a tizedik korsó?

Vitatkoztunk: elszámoltuk volna?

Mindenkinél megvolt már a norma.

Nem hajtott már senkit a szomjúság,

Nem tudtuk a tizediknek sorsát.

Míg a sörön osztozkodtunk csendben

A vonatunk túl volt ungon-berken

Robogott csak Németország fele

Kinek Endéká volt leánykori neve.

Németország messze lehetett még

Messzeségét tódítja az emlék

No meg az, hogy lemaradtunk róla

Így az egész nem is vált valóra.

Németország sokszor jut eszembe

De azóta időben teszem le

a korsót, s most kívánom Néktek

Hogyha egyszer nyomomba léptek:

Ne számolgassatok túl sokáig,

Míg nem juttok a dolgok okáig

Bárki marasztal, akárki nyafog:

Tizedik korsóra ne várjatok!