Ha néha-néha múltba révedek

-S ez olykor-olykor megesik velem -

Ne vess meg érte, hogyha tévedek

Hagyj egy kis időt játszani nekem.

Tudod Kedves, volt az úgy velünk,

Hogy játszadoztunk csupán, szertelen...

A nevetéstől könnyes lett szemünk,

És szívünkben tombolt a szerelem.

Tudod Kedves, előfordul már,

Hogy "időt érez" fáradt derekam,

Hogy fürge lábam rogyadozva jár

És az ősztől mákos lett hajam.

Ha eszembe jut néha-néha még,

Hogy milyen volt az első ölelés,

Elönt valami furcsa melegség,

Hisz elfeledni ezer év kevés.

Tudod Kedves, sok-sok éve már

Hogy útjainkra külön indulunk

Ha jő a reggel, más ágyban talál

Lehet, hogy így is boldogok vagyunk...

És mégis: ha elrévedek néha,

Ürességet dobog bolond szívem

Gondolatom száll Utánad: néma

Jajszó távol, üres messzeségben.