:
Hosszú az út az agytól az ágyig
Kusza gondolattól a kínzó vágyig
A sóhajtástól egy szál virágig
Fülledt nappaloktól forró éjszakákig.
Lassú idő visz ablak alatt állva
Régi szerelmed újra megtalálva
A véred száguld, mint az izzó láva
Kergeti szíved őrülten kalapálva.
Messze jövő, ne várj türelemre
De tűrj, amíg egy igen jön ezer nemre
Álmodban gondolj a sötét veremre
Ahol a vágy piros rózsája teremne.
Hogy szívedből az érzés ki ne haljon
Benned a lélek hogy meg ne szakadjon
Hasson az ész, alul ne maradjon
Ifjú véreddel egyszerre haladjon.
(75 szó a szövegben) (751 olvasás)
Netelka: (06-24-2005 @ 10:20 pm)
Megszívlelendő tanács remekül versbe szedve :)
Vigi: (06-24-2005 @ 11:04 pm)
Szerintem is :-)
_zizike_: (06-24-2005 @ 11:26 pm)
Szép levezetés, bölcs intelmek, jó vers! :) zizike
szkallas: (06-25-2005 @ 04:40 am)
Emericus! a sziv kalpala, ahogy ritmusba szeded, mi lehet egy ifju agyaba, gondolata, hogy hagyjon helyet a gatyaba! dagadni mi dagad! a ver azagyabol oda - leszalad! vagya keltette arca piros rozsa! amikor veere szaguld, gondolata sotet verem, nem banja! jojjon aminek muszaly jonnie!
Myra: (06-26-2005 @ 03:01 pm)
Hiába "ne várj türelemre" , mégiscsak türelem rózsát terem :)