:
Szolíd kis úrifiú voltam
Kényszerelegáns az öltönyöm
Feszengtem nyakig begomboltan
Ruhám lett kínzó börtönöm.
Egy réges-régi gólyabálban
Egy szőke tündér hellyel kínált
Láttam én, sok szép gólyalány van
S e vidám szőke tündér kivált.
Odalibbentem hát könnyedén
Mellévetettem magam lazán:
Nadrágom repedt a fenekén
Zakóm pedig hónaljvarratán.
Ő azt remélte, táncra kérem
Furcsamód csak húztam az időt
Nem gátolt pedig a szemérem
Mégse mertem táncba vinni őt.
Hol vagytok, ti régi gólyabálok?
Eltűntetek az idő vonatán.
Nem várnak már szőke gólyalányok
Nem vár énrám több tánc soha tán.
(70 szó a szövegben) (731 olvasás)
Emericus: (09-06-2005 @ 02:41 pm)
Csingi, köszönöm, hogy olvastál!
Myra: (09-06-2005 @ 07:09 pm)
Elmosolyodtam rajta, bár átélni nem lehetett túl kellemes... De talán mára már Neked is egy kedves emlék maradt :-) A versed végkicsengése komoly, tetszik a mondanivalód.
csingi: (09-06-2005 @ 09:59 am)
Nagyon kedves hangulatú és plasztikus hatású nosztalgia-vers. :) Mosolyogva olvastam, mert láttam a jelenetet magam előtt.
agnes: (09-07-2005 @ 07:26 pm)
Nem várnak már szőke gólyalányok
Nem vár énrám több tánc soha tán.".....Jaj Istenem! De várnak!!! Csak nem szőke talán,...lehet egy két őszes hajszál,... de épp oly hanyagul leülhetsz,....csak az öltönyödben előbb otthon próbálj igy leülni,...ha nem reccsen,...irány a táncparkett.........Látod! Ott...igen...ott, az a csinos őszes-szőke,...épp Rád néz, és azt dúdolja....' Én táncolnék Veled...."
Emericus: (09-09-2005 @ 07:01 pm)
Köszönöm Mindnyájatoknak!
