:
A Lélek országútján jöttél felém
S én a Lopott Öröm ösvényén vártalak
Lesiklottál a szikrázó Nap fényén
Míg én remegtem egy komor felhő alatt
Szerelmes szavad sziklák visszhangozták
Míg suttogásomat beitta a szél
S mire hangodat a falak visszahozták
A szó melegét megölte a tél.
(39 szó a szövegben) (780 olvasás)
Netelka: (08-09-2005 @ 07:36 pm)
Nagyon szívem szerint írsz... gyönyörű a versed.
Emericus: (08-09-2005 @ 08:28 pm)
Köszönöm, Netelka. Számomra is a Te verseid a legrokonibbak...
LunaPiena: (08-10-2005 @ 02:04 pm)
Ó, azok a lopott örömök, vajon miért mindig az a sorsuk, hogy megölje őket a tél????
szimbolum: (08-10-2005 @ 07:45 am)
De szép! Nagyon tetszik:-) Gratulálok!
zanzaa: (08-10-2005 @ 08:20 am)
Szomorú :-( de szép :-)
Anna1955: (08-10-2005 @ 09:31 am)
Szívem szomorú lett, mikor elolvastam. Fájdalmat sugall. Gyönyörű képekkel érzékelteted a hangulatot. Nagyon tetszett... :)))
