Nem hittünk, mert hitünk nem volt elég
Éltünk csak, mint dudva a sziken
Reméltük, sorsunk elénkbe hozza még
A Csodát, ugye így volt, szívem?

Mint bonbon a dobozból, úgy fogytak
Az édes napok, nem számolgattuk
Árját álommá gyúrt pillanatoknak
Hiszen mindet egymásnak adtuk.

És eljött, mert el kellett jönnie:
Az Alkony
És eljött hideg szelek szárnyain
A Végzet
Üres lett a doboz, az édesség
Mind elfogyott, csak forróság perzsel, éget
Belül néha-néha még.