:
Az őrült ma újra letépi láncát
És járja az őrültek félelmes táncát
Világok úsznak a szennyes vizen
Zsebünkbe nyúl az ár - na 'iszen!
Úr lett az ember, ki az űrben jár
De elfogy a tudomány, ha újra jön az ár
Ki vagy, mi vagy - mindegy már a rangod
Ha megkondul egyszer a lélekharangod
S lesz, kinek senki nem nyújt segédkezet
Oly mindegy, bűntelen-é avagy vétkezett
Kicsit, nagyot az ár együtt sodor
Senki se több, mint egy hullámfodor.
Tudom, a félelem nem ölhet hitet
De kérlek Uram, ne adj ma több vizet
Kísért a rossz és bűnbe visz az éjjel
Míg álmainkat az ár mossa széjjel.
(92 szó a szövegben) (743 olvasás)
Lacoba: (04-22-2006 @ 06:23 pm)
Köszi az aggódást Emericus. Érdekes, hogy egyre többször jut a dolog mostanában ilyen szintre.
blue: (04-22-2006 @ 07:02 pm)
Imre nagyon szép a vers, igazán megható. gaby
LEKA: (04-22-2006 @ 10:19 pm)
Jó is lenne, ha meghallgatásra találna kérésed(fohászod) Bizony nem kellene már több víz. Nálunk, Szolnokon is oly magasan van, hogy ki tudja, meddig tartják a gátak. Remek meglátás, nagyszerű rímek. Szeretettel: Éva
_zizike_: (04-23-2006 @ 04:47 pm)
Nekem ez a vers annál sokkal több, hogy ügyes ... Soraid számomra aggódással teli lélek sírása, szépen rímbe szedve. Gratulálok hozzá, szeretettel! :) Erzsi
Zsuka49: (04-23-2006 @ 06:24 am)
Ügyes a versed, tetszett nekem nagyon!:)))
Zsuzsi
Emericus: (04-24-2006 @ 09:18 pm)
Köszönöm, hogy olvastatok!
prayer: (04-25-2006 @ 02:27 pm)
Tetszenek a gondolataid! Jók a rímpárok! Az árvízet meg nem értem. Talán olyan kíváncsi, mint egy gyerek. Hiába szól rá az ember, csak felfedezi a világot.
