In memoriam N.L.

Ha újra forgószél támad
És sorra csavarja ki a fákat
Karját ki tárja majd széjjel
Dacolva minden váddal és veszéllyel
Hogy szívébe befogadjon
Menedéket és vigaszt adjon?

Ha elöntenek majd a vizek
Lelkembe ki tölt újra hitet
Kinek csónakjában lesz helyem
S merre tart a bárka, melyen
Új partok várnak még talán
Hisz véges minden óceán?

Ha a Nap perzsel majd végtelen
S tűz gyullad szikkadt réteken
Ki oltja majd el a tüzet
S kinek kell még egy versesfüzet
Ki tüntet el minden romot
S ki emel újra templomot?

Nem fúj a szél - magam vagyok
Eső sem jön - a Nap ragyog
Kívül - belül a forróság
Emészt; megöntözöm a rózsát
S belenyugszom: talán még e
Világ éretlen a világvégre.