:
A függöny végleg legördült
A színpad üres már
Hová szökött előlünk
A nagy színészkirály?
A taps az éterben bolyong
Örökké zúg talán
Tövig égett a gyertyacsonk
A Múzsa asztalán
Arcán ott ült a fájdalom
Azt láttad mégis, hogy nevet
Érezted: fáj neki nagyon
Már ez az élet-szerep
Mulattatott, de mulatott-e?
Nem tudja senki már
Hogy Te mulass, csak az volt e
Színpadon fontos, mely oly sivár...
Aludj békén, színészkirály.
(54 szó a szövegben) (750 olvasás)
blue: (02-13-2006 @ 10:31 pm)
Isten nyugosztalja! Nagyon szép a versed, grat.
szeretettel: Gaby
prayer: (02-13-2006 @ 11:03 pm)
Még nem olvastam ilyen szép búcsúztatót Agárdi Gáborhoz. A szinész is a kedvencem volt, és a versed is igaz-megható!
Lacoba: (02-13-2006 @ 11:21 pm)
Érdekes gondolatok jutnak eszembe, hogy már egy kicsit többet aludtunk halálára: Nagyon kevés negatív szerplő van akire úgy emlékszünk, mint rá. Különlegesen tudta ezeket is eljátszani, s bár már nincs útja-hossza, de azért a filmekben újra élhet. Köztünk. Méltón búcsúztál!
vp_rozika: (02-14-2006 @ 02:45 am)
Szia Imre! Szép, méltó búcsúztatót írtál, fogadd őszinte gratulációmat, Rozika
soman: (02-14-2006 @ 04:09 am)
Méltó megemlékezés, én nagyon örülök versednek. Állítólag mulatni is tudott (nemcsak mulattatni), tipikusan az az ember volt, aki két végén égette a gyertyát.
Netelka: (02-14-2006 @ 05:48 am)
Nagyon szép vers, Emericus. Reméljük, tudja most is, odaföntről, hogy mennyien szerettük.
AngyaliAndi: (02-14-2006 @ 05:58 pm)
Gyönyörű megemlékezés egy kimagasló tehetségnek! Nyugodjék békében!
szkallas: (02-14-2006 @ 12:40 pm)
Felemeloo, meeltoo, egyszeruu szavak, sziivboolljoovooek, igazak!.... emleekeeben Veled osztozom...
Emericus: (02-15-2006 @ 11:13 pm)
Köszönöm, hogy olvastatok.
