:
(idétlen monológ)
A gondolat már pár éve gyötör, s mert arra
jár agyam, hogy a gondokat, mit megemésztek magam,
velem nyelje el a sírgödör, s az anyagi javakra
- arra a kevésre, mit az Adóhatóság meghagyott, vagy
nem vett észre - utódaim számot tarthassanak, hogy fiam könnyen meglelje jussát, de mások kívül maradjanak:
hát írtam én már testámentomot, csak affélét,
mit bírtam, mit leírni tudott egy fűzfapoéta,
szakma restje, ki kenyerét mások bajából kereste:
művem elkészülvén, a karosszékben hátradőltem,
elégedetten, sorsommal immár nem pöröltem,
elosztva mindenem, mi maradt...
De kire hagyjam a délibábjaimat?
Házam, kocsim, kertem gazdáját hamar
megleltem: azé lesz, ki általam lett, s akit
felneveltem...de mit kezdjek a tehetséggel, amit
talán kaptam, s parlagon heverni hagytam, kudarcaimmal, magamnak ártó harcaimmal, melyeket megvívtam, s az a
pár szó, mit ki kellett volna mondanom, égeti most a szám nagyon: örökül kinek hagyhatom?
Kinek kell még sok száz kacat?
S kire hagyjam a délibábjaimat?
Hisz mindenkinek van saját titkolt vágya,
ki meglelte a bőség kosarát, a szerencséjét áldja,
s a valóság falát áttörve
mindenkinek van saját délibábja.
Ki szegény maradt, hiába vágyva többre
saját remény csupán, mit fogadhat örökbe.
Ki venné pártfogásba elmúltak
árva álmát,
s ki is hagyhatná másra
önnön csalóka délibábját?
Itt elakadtam, Nektek bevallhatom.
Magamra maradtam nagyon a vágyaimmal,
s mit kezdjek hiú álmaimmal?
Gazdájuk lészen-é, ki kínjaim átérezné, ha nem leszek:
nem tudom. S bár kivételt teszek
utódaimmal némileg, néhány tételt még
magammal viszek, mert az életben nem,
de - ó, én gyarló ember - magamban hiszek...
...az elmúlás még távolról is fáj nagyon...
Ha menni kell is, ha mindennek veszni kell is,
A délibábjaimat nem hagyom!
(235 szó a szövegben) (722 olvasás)
Emericus: (03-28-2006 @ 06:33 pm)
Soraimat szerkesztési malőr folytán a gép mindig újratörte, innen a hosszú sorok. Most már mindegy, így is vállalom.
zsoloo: (03-28-2006 @ 06:44 pm)
Szerintem ez lehetne az ars-poeticád is, olyan frappánsan, elegánsan, lendületesen megírtad. (közönségsiker lesz) Amúgy az utókor számára ilyen írott formában nyugodtan hátra lehet hagyni, az efféle értékes délibábok nagyobb eséllyel indulnak a feledéssel folytatott küzdelemben. De igazából tényleg költői kérdés, -mi lesz a délibábjainkkal?- belátom, és nem könnyű a válasszal szembesülni. jól éreztem magam itt
mango: (03-28-2006 @ 08:39 pm)
...nincs ez széttördelve, Emericus...Így is, úgy is jó... Nagyon...Megálljt parancsolt egy percre nekem is: elgondolkodtató...Ezt mindenképpen meg kell köszönnöm.
Lacoba: (03-28-2006 @ 08:57 pm)
Emericus ez nagyon ott van. Többször is örömmel olvastam. A felismerést, az önön esetlenségünket, tehetetlenségünket, gyarlóságunkat, s a fájdalmas felismerést. Köszönöm, hogy olvashattam.
soman: (03-29-2006 @ 03:02 pm)
Akárhogy is tördelnéd e verset, mindenképp kiemelkedő alkotás. Nagyon jó vers!
Zsuka49: (03-29-2006 @ 04:47 am)
Akármilyen hosszúk is a sorok a lényeg ott van,
tetszik.:)))
Zsuzsi
vp_rozika: (03-29-2006 @ 05:03 am)
Szia Imre! Ne is hagyd! Legyél méltó gazdája a délibábodnak. Az pedig, ha nem másban, csupán magadban bízol, nem gyarlóság, sokkal inkább bölcsesség. Nekem tetszett a monológod, fogadd hozzá gratulációmat, Rozika
Fata_Morgana: (03-29-2006 @ 06:57 am)
Ugye, nem hagyhatom ki, hogy hagyd rám? :) De még inkább mindenkire, aki elolvassa a verseid, átéli belőled az álmaidat, a vágyaidat és te is megmaradsz velük. Nagyon szép vers!
agnes: (03-29-2006 @ 07:21 am)
Az elmúlástól ne félj,...az elmúlás mindenkit egyszer utolér....gondolj az élőkre,..a délibábra,...és itt ülök versed csodálva, amely ablak ebben a rohanó világba,...Emericus köszönöm!
Netelka: (03-29-2006 @ 09:02 am)
Ez csodálatos, kedves Emericus! Gyönyörű!
Emericus: (03-31-2006 @ 04:49 pm)
Barátaim, köszönöm Mindnyájatoknak.