:
egy fűzfapoéta maga-ostorzása
Nincs ihletem
Sem ötletem
Csak egy zsineg
Az is minek?
Felköthetem
Magam talán
Vesszen velem
A szent elán.
Hej, barátom
Már belátom
Nincs számomra
Megálmodva
Hely a tetőn
Elmélkedőn
Szól basszusom
Parnasszuson.
Így szaladnak
Víg nyaramnak
Bús napjai
Darabjai
Életemnek...
Én vetem meg
Rút tenmagam,
S úgy rendbe' van.
(33 szó a szövegben) (716 olvasás)
Netelka: (04-28-2006 @ 07:35 pm)
Nagyon megértem az érzést :( De lám, ismét kiderült, az ihletetlen állapot mégis milyen inspiráló tud lenni ... remek verset írtál! :)
LEKA: (04-28-2006 @ 07:53 pm)
Ostorozd csak magad, ha ilyen remekek születnek . A rímeid különösen tetszenek:) Üdv. ÉVa
soman: (04-28-2006 @ 08:05 pm)
Rendben van ez nagyon, tetszettek rímeid, melyek a Te híveid.
Lacoba: (04-28-2006 @ 08:30 pm)
Szépen pergő, összecsengő rövid sorocskák ezek Emericus.
zseka: (04-28-2006 @ 10:01 pm)
Tetszik....nagyon.....:)
Anna1955: (04-28-2006 @ 10:04 pm)
Ej ezek a múzsák....:))) De azért csak megcsókolt titokban...Mint kiderült...:))))) Nagyon tetszik...:))))
blue: (04-28-2006 @ 11:53 pm)
Imre, mégis ilyenkor születnek a legjobb versek. szeretettel. gaby
prayer: (04-29-2006 @ 03:16 pm)
Parnasszusodon nem szűkölködnek a múzsák!
Emericus: (04-30-2006 @ 08:42 pm)
Köszönöm együttérzésteket és figyelmeteket.
