:
Valakitől valamit
Kapnom kellene még...
Hideg szobámban ülve
Mozdulatlan, mint a jég
Süket fülekbe nótát húzva
Egyedül hegedülve, összeroskadva,
Porrá zúzva
Valamit kapnom kellene még...
Valakinek jönnie kellene még
Akit rég nem láttam, ülve
Hideg szobámban, ezer emlék
Kusza foszlányába merülve,
Nótámat hamisan, egyedül hegedülve
Ki hallja, mit súg az erdő alja?
Ki készül velem ölre, bajra?
Valakinek jönnie kellene még...
Valakinek valamit
Adnom kellene még
Még valamit, amit nem ér el a nemlét
Kezed, ha nyújtod egyszer, megenyhülne
A világ, s én Tefeléd menekülve
Tudnám, hogy értem is verekszel
Hogy életem nem puszta hit:
Hogy adtam valamit.
(78 szó a szövegben) (715 olvasás)
Netelka: (05-05-2006 @ 05:21 am)
Kedves Emericus, már ezzel a verssel is nagyon sokat adsz az olvasónak. Talán az egyik legszebb versed, amit olvastam tőled. Gyönyörű!
emericus: (05-05-2006 @ 06:42 am)
Köszönöm, Netelka.
LunaPiena: (05-05-2006 @ 07:00 am)
Még kapni fogsz valamit, még eljön az a valaki, és még te is adni fogsz - mert van benned remény. Szép volt a versed!
csingi: (05-05-2006 @ 08:05 am)
Színvonalas, mint mindig.
Fata_Morgana: (05-05-2006 @ 08:51 am)
"Ki készül velem ölre, bajra?" A legszebb sor nekem. Nagyon komolyan hangzó gondolatok bennem. Valahol az elsők között.
prayer: (05-05-2006 @ 09:23 pm)
Nagyon sziven ütött a gondolatod! József Attila jutott eszembe versedről: "...Ki terhel majd gyökig hajolva, Miként ha termésem Ő volna?"
soman: (05-05-2006 @ 09:30 pm)
Gratulálok, nagyon szép!!!
mango: (05-05-2006 @ 09:50 am)
Gyönyörű...
Zsuka49: (05-05-2006 @ 10:30 am)
Nagyon szép a versed, gratula: Zsuzsi
emericus: (05-07-2006 @ 07:29 am)
Köszönöm a figyelmeteket.
