blue: (06-05-2006 @ 08:13 pm)
Fájdalmasan lemondóak a szavaid.......gaby
Audrey: (06-05-2006 @ 08:22 pm)
A versed nagyon tetszett. A bánatos verseknek az a sajátossága mindig megvan, hogy valaki számára mindig éppen aktuális a mondanivalója. Szerelmek jönnek, és mennek... Fájó, és sosem gyógyuló sebet hagyva maguk után. Tudd, nem vagy egyedül...
Lacoba: (06-05-2006 @ 08:43 pm)
A helyzet igen jól megy a formához Emericus. Gratulálok!
prayer: (06-05-2006 @ 09:01 pm)
Jó az üzenet, de a formavilág ami igazán megfogott!
persecuted: (06-05-2006 @ 09:05 am)
Puskin szavait idézi fel bennem a versed: "Hány vihart megvívtam én már!/Orkántól sem rettegek./Bárkám biztos part felé száll,/futnak szét a fellegek./Ám szívembe nemsoká új/éles fájdalom hasít:/lám, a lágy öböl kitárul/s ott útunk szétágazik./ ...naná, hogy tetszett a te versed is...:)))
emericus: (06-05-2006 @ 09:31 pm)
Netelka, Anna, Gaby: köszönöm!
emericus: (06-05-2006 @ 09:34 pm)
Kedves Audrey, tudom, nem vagyok egyedi eset és jó tudni, hogy nem vagyok egyedül. Köszönöm, hogy velem érzel.
Netelka: (06-05-2006 @ 09:35 am)
Nagyon szép a versed, Emericus. Mind szerkezetében, mind mondanivalójában megragadó alkotás.
emericus: (06-05-2006 @ 09:39 pm)
Kedves Éva, Lacoba, Prayer: a formára úgy van szükségem, mint a kőművesnek az alapra: nem tudok nélküle építkezni. Ezzel nem mondom, hogy más sem tudhat, sőt: minden tiszteletem az igazán jó szabad versek íróié. Persze lehet, hogy túl komolyan veszem mindezt, hiszen mi mindannyian csak játszunk itt (?)...
emericus: (06-05-2006 @ 09:42 pm)
Kedves Persecuted, köszönöm a szép idézetet!
ho: (06-05-2006 @ 11:25 pm)
egészében erőteljes alkotás de szabad legyen megjegyeznem valamit az utolsó versszakkal kapcsolatosan. " szívedben a láng nem ég / s ha szikrája lenne még / az is holt /" a vers dinamikáját tekintve tisztázatlan a dramaturgia. a szívében feltételezett lángnak nem szikrája marad kihunytával. a szikra a tűz kezdete a hamva a vége, ilyeténképp ügyesen becsempészhető lenne a " hamvába holt " szállóige eszköztárunk gyanánt tehát, pl. : /s ha csöpp hamva is lenne még / halott az is /
Anna1955: (06-05-2006 @ 11:50 am)
Beletörődés, elengedés...fájdalmasan szép sorok...Gratulálok....))))
LEKA: (06-05-2006 @ 12:33 pm)
A szerkezet és a tartalom összhangja érezhető. Tetszik, a vers:)) Gratulálok! Éva
LunaPiena: (06-06-2006 @ 02:16 pm)
Számomra dac vers, azért se lássa másik, hogy szenvedek belül. De tetszett :)
Zsuka49: (06-07-2006 @ 03:39 pm)
Így kell ezt!!:))
Aki menni akar, azt hagyni kell!!!
Jó a mondandód, tetszik.:)))
Zsuzsi
csizi: (06-07-2006 @ 08:56 am)
Kedves Imre. Már akkor is olvastam, meglepően hasonlót írtunk , majdnem egyszerre. Azért gratulálok, mert nekem tetszett, de amint látod, másoknak is. Üdv: cs
agnes: (06-07-2006 @ 08:57 pm)
Nagyon szép a versed....Szinte érzem a fájdalmas haragot a versedből. Vagy nem azt irtad bele? Szeretettel agnes
emericus: (06-07-2006 @ 09:36 pm)
Kedves Ho barátom, mélyen elgondolkodtatott a szikra-hamu problematikája. Végül arra jutottam, hogy a szikra mégiscsak lehet a tűz része - akár kezdeménye, akár maradványa - míg a hamu nem a tűzből maradt, hanem az éghető dolgokból. Így én az eredeti verziónál maradok, de külön köszönet a gondolatébresztő javaslatért, még lehet, hogy jelentkezem ezügyben.
emericus: (06-07-2006 @ 09:39 pm)
Kedves Zsuzsi, köszönöm, és természetesen egyetértek.
emericus: (06-07-2006 @ 09:42 pm)
Kedves Csizi, hangulataink hasonlóak, az én versem talán kicsit indulatosabb.
emericus: (06-07-2006 @ 09:46 pm)
Köszönöm, Ágnes, természetesen igazad van: fájdalom és harag volt a vers két szüleje. A keresztapja meg egy kis gúny. Szerencsére Mindnyájan szándékaimnak megfelelően értelmeztétek.
