:
A félelem gyakran elfog:
Az életem majdan elfogy
Néha nem hiszem el, hogy
Elmúlik, ámde el fog.
Éltem csak, szívem kitárva
Hitetlenül, de nem ártva
Ám halandón, akit árva
Sirat, sorsára várva
Állok az élet-vártán
Szívem a hitbe mártván
Hittem: múltam lezárván
Egy másik élet vár tán.
Fakulnak színes álmok
Az égből ím, leszállok
Sorsommá nem lesz álnok
Délibáb: a Földön állok.
(47 szó a szövegben) (771 olvasás)
Netelka: (08-17-2006 @ 11:16 pm)
Lenyűgöző :) Úgy gondolailag, mint szerkezetében. Nem mindennapi vers.
soman: (08-18-2006 @ 09:26 am)
Lenyűgöző sorok, emelem lelkes lélek kalapom!
persecuted: (08-18-2006 @ 12:01 am)
Komoly és szép gondolatok, mégis oldod ezekkel a játékosságba hajló rímekkel, nagyon jó, tetszik:)
zsuka49: (08-19-2006 @ 06:14 am)
Tetszett a versed nekem is!:))))
Zsuzsi
Eroica: (08-19-2006 @ 09:07 am)
Nyomot hagytál magad után:)) ezzel a vereseddel is!
Szeretettel: Eroica
emericus: (08-20-2006 @ 07:39 pm)
Barátaim, köszönöm, hogy olvastatok!