:
Bakancsos, hosszú őszi éj
Sziszeg a szél az ablakon
Szomorú, szúrós hangja mély
Búval ijeszti holnapom.
Hiába vár, ki várna még
Szeretve-féltve eltakar
Ágyammá lenni vágy a rég
Laposra térdepelt avar.
De jó itt, újra Köztetek
Királyi büszke lombjai
A nyárnak...bár nem győztetek
Most mégis azt dobolja ki
Szívem, s míg a halk zizegés
Lassan téli csenddé halkul
Félek...Keresem kezed és
Ősz hajamra kristály hó hull.
(53 szó a szövegben) (845 olvasás)
Audrey: (11-11-2006 @ 04:31 pm)
Meseszép!
Netelka: (11-11-2006 @ 04:43 am)
Ez gyönyörű, kedves emericus, egyik legszebb, amit olvastam tőled. Szívből gratulálok!
soman: (11-11-2006 @ 05:09 am)
Dalolt bennem minden sora.
tokio170: (11-11-2006 @ 06:38 pm)
Kalapemelés - nagytételben! (Hali: Laci)
tokio170: (11-11-2006 @ 06:39 pm)
Kalapemelés - nagytételben! (Hali: Laci)
LEKA: (11-11-2006 @ 06:55 pm)
Nagyon szép! *Éva*
benjoe: (11-11-2006 @ 09:43 am)
Szép, borongós, természetközeli elmúlás-fájdalom jajdulás, így ősszel mindannyiunkat megkisért. Szeretettel Joe
Fata_Morgana: (11-11-2006 @ 10:20 am)
Az egyik legkedvesebb József Attila vers jutott az eszembe, az Őszi alkonyat. A versed ugyanolyan hangulatot keltett bennem, szeretem nagyon.
Csilike: (11-11-2006 @ 12:37 pm)
Gyönyörű hangulata van, nagyon tetszik. Örülök, hogy újra olvashatlak! Puszi
Captnemo: (11-12-2006 @ 01:42 pm)
Meggyőzően jó vers. Csak gratulálni tudok!:)
Lacoba: (11-12-2006 @ 06:38 am)
Imre nagyon az évszaknak megfelelő hangulatot szőttél, én pedig örömmel olvastam.
emericus: (11-13-2006 @ 05:33 pm)
Köszönöm, Barátaim, hogy olvastatok.
