(Cs.-nak, gyermeke születése alkalmából)

Egy útnak vége, egy másik kezdődik
Fény szűri át a sűrű sötétet
Menj hát elébe, örök időkig
Szóló pillanat az új élet.

Mert elvész minden és minden elmúlik
Amíg a Föld az űrben rohan
Kevesen jutnak el a válaszútig
S ott is a rossz felé indulnak sokan.

Vagyon, dicsőség: mind talmi öröm
Álság csak, mi velünk száll a sírba
Minden hiúságunk egyszer visszaköszön
Nem mentség az sem, ha így volt megírva..

Magányos kavics csak az elmúlás útjába
Vetve minden élet, de több az mégis,
Mint Dárius kincse, s megannyi hiába
Félt és imádott vacak fétis.

Őrizd, vigyázd és szeresd hát,
Mert általad lett, törékeny, s még gyenge
Fogd kézen őt, tanítsd és vezesd át
A végesből a végtelenbe...