:
Vallatsz és őrölsz, őrölsz és vallatsz
Magadról ritkán és keveset hallatsz
Hol ér a reggel, hol alszol éjjel
Tétova önmagad hol szórod széjjel
Nem tudom, de már nem is érdekel
Szívedben hamis kántor énekel.
Kereslek éjjel és kereslek nappal
Te kértél egyszer, ne menjek el haraggal
Tested, ha néha emésztik a lázak,
Érzed: az elmúlás néma gyalázat.
Veled vagyok, míg csendben élhetek
Ne kérdezd miért, ezt úgysem értheted.
(57 szó a szövegben) (734 olvasás)
blue: (10-10-2006 @ 09:55 pm)
Imre, nem biztos, hogy olyan jó, ha vele vagy, mindamellett nekem nagyon is tetszettek soraid. Szebb napokat! szeretettel: gaby
kerlac: (10-10-2006 @ 10:09 pm)
Kemény vers. Pattogó, ütő. De benne van minden volt/van érzés, fájdalom, és talán, talán, a foszladozó, de még élő remény.
Audrey: (10-10-2006 @ 10:53 pm)
Biztosan érti, akinek kell... Jó vers, tetszett ismét...
zsuka49: (10-11-2006 @ 05:24 pm)
Remek vers, nekem is tetszik!:)))
Zsuzsi
gabiga: (10-11-2006 @ 06:04 pm)
Hümmm...gondolkodóba estem. Nehéz néha az embernek megértetni a másikkal az érzéseit, ha nincs kellő fogadókészség. És mégis....
Eroica: (10-11-2006 @ 06:16 pm)
Emerikus ! Tetszenek az ellentétek, szinte úgy érzem, mintha párbeszédet folytatnál vele- vagy önmagaddal? S a választ ...várod!
Netelka: (10-11-2006 @ 08:15 am)
Emericus, gyönyörű sorok! Nagyon tetszett. ("Te kértél egyszer, ne menjek el haraggal" - az "el" igekötőt elhagynám.)
Csilike: (10-11-2006 @ 10:35 am)
Egyetértek az előttem szólókkal, főleg kerlaccal, kemény vers nagyon, de nagyon jó. Sokszor elolvastam, és még sokszor el fogom. Szeretettel; Csilla
Emericus: (10-15-2006 @ 06:43 pm)
Köszönöm, hogy olvastatok.
