("...ha a cipőm beszélni tudna...")

Ej, te bakancs,
Te nyughatatlan
Hová viszed még fáradt lábam
Az országút kietlen katlan
Elmerülsz egyszer az út porában.

Ej, te bakancs
De sokat láttál
Laposra tapostam büszke sarkad
Meneteltünk a napvilágnál
És mosdatott már hajnali harmat.

Öreg bakancs
Az időnk lejár
Bár a divattal sose törődtem
Bőröd is szakadt és foszlott már
Felhúzlak, s összesúgnak köröttem.

Ej, te bakancs
Vedd szaporábbra
Nem szeretem a súgást-búgást
Vagy csak úgy, mint a maga korába'
Jézus szerethette volt Júdást.

Öreg bakancs,
Hány lépés vár még?
Hányszor kötök nyakadra
Pertlit, s út köve hányszor tép,
Míg szerteszét szed ezer darabra?

Ej te bakancs,
Vigyázz magadra
Letipornak az ifjú csizmák
Azt hiszik, előtted haladva
Előbb tudják meg az élet titkát.