:
Fellázadtak lám a vizek
Ránkszakadott mind az eső
Tajtékzanak a tengerek
Menekülj, békét kereső
Eltűnt a Nap, az ég sötét
Felhőt tol a Pokol szele
Véghetetlen esők ködét
Komor függönyt eresztve le.
Szép tavaszra én, egy árva
Menedékre hol találok
Vágyaimat ködbe zárva
Nem értem ezt a világot.
(96 szó a szövegben) (707 olvasás)
Netelka: (04-08-2007 @ 05:56 pm)
De szép ez - keserűsége ellenére is.
Tithonos: (04-08-2007 @ 07:11 am)
Nagyon megfogott a versed címe... és a többi is.
Köszönöm!
Lacoba: (04-08-2007 @ 07:50 am)
Sokan vagyunk hasonlóképpen Imre, s amikor már azt hisszük, akkor mindig jön egy kiábrándulás. Örömmel olvastalak.
prayer: (04-08-2007 @ 07:50 pm)
Kedves Emericis! Verseidet nagyra értékelem, és ennek újabb tanúbizonyságát adtad!
Anna1955: (04-09-2007 @ 09:36 pm)
"Vágyaimat ködbe zárva/
Nem értem ezt a világot."....az én gondolataimat is belefogalmaztad...Nagyon szép...:))))
Csilike: (04-09-2007 @ 09:57 pm)
Nagyon remelem, hogy ha nem is vagyunk hivatottak erteni ezt a vilagot, talan elvezhetjuk valamikor. Gyonyoru a versed, mint mindig elragadtatassal olvastalak. Kivanom a legjobbakat; Csilla
blue: (04-09-2007 @ 10:57 am)
Ezt a világot én sem értem...
Emericus: (04-16-2007 @ 01:01 pm)
Köszönöm, hogy itt jártatok.
