:
(A hőség teljesen használhatatlanná tesz, bocsi... ez a versike egy tavalyi pályázatra készült, s még ide nem tettem fel. Most nem telik többre.)
Szürkeségbe szenderült színek
A Hold ágyában
Szerelemre szomjazó szívek
Szelíd vágyában
Lilaszín lajtorján lépkedek
Csontig átfáztam
Talán majd megpihenhetek
A Hold ágyában
Ábrándos álomra lehajtom
Őszülő fejem
Egy-kettő-háromra elalszom
Őrizd életem
Álmaimban újra várlak én
A Hold ágyában
Elringatna ott a szép remény
Ahol Rád vártam
Percek, órák, röpke pillanat
Múló lázában
Szerettünk, és jött a pirkadat
A Hold ágyában.
(144 szó a szövegben) (752 olvasás)
Eroica: (06-20-2007 @ 07:00 pm)
Kedves Imre! Emlékszem erre a pályázatra. A vers még mindig gyönyörű, és egyáltalán nem szürke! Szeretettel. Erika
lena1: (06-20-2007 @ 10:21 pm)
Nagyon, nagyon szép vers.Puszi.Lena
Csilike: (06-20-2007 @ 10:56 pm)
En azt mondom, mindig "csak" ennyire teljen. Mihamarabbi aklimatizalodast kivanok a hoseghez, a vershez pedig fogadd oszinte gratulaciomat. Szretettel:Csilla
Hezekiah: (06-21-2007 @ 04:24 am)
A vers magáért beszél, én nem ragozom: Szép, tetszik. Áldott napokat kívánva: Laci.
prayer: (06-21-2007 @ 06:04 am)
Ne mentegetőzz! Tökéletes!
Anna1955: (06-22-2007 @ 09:02 pm)
Az idő elszürkíti a színeket, de ha emlékezünk, ujra virulni képesek...Gratulálok..:))))
Tupir: (06-22-2007 @ 09:54 am)
neken tetszett! :-)))
Emericus: (06-24-2007 @ 02:57 pm)
Köszönöm, hogy olvastatok!
