(Egy válás kínrémes története)

Kezemben könnyed pisztolét
Nesze neked, te puszta lét
Csövét fejemhez fordítva
Szólok nejemhez ordítva: 

Mit ér rövidke életem
Vitánk pár röpke tételen
Kinek jobban a nadrág áll
A másikéból nem drágáll 

Hiába mondja sok hamis
Kiáltva: jó a szoknya is:
A nadrágnak jár tisztelet
A helyzet eképp tiszta lett:

Nem mondta volt jó asszonyom
-Bár nincsen tőle iszonyom-
A nadrágot ha ő hordja
Hogy áll rajtam a szoknya?

Senki se okos irígyen
Megegyeztünk hát imígyen:
Mindkettőnknek jár a naci
S megosztoztunk: nesze, hoci.

Ilyen a tűnő békesség
Pihen a tűrőképesség
S másé lett az asszony gondja:
A nadrágot máshol hordja.