:
Hajad bársonyán ha végigfut az álmom
Kezed kezem ha simítja reszketeg
Elmúlt, nincsen többé szép világom
Halódik az éj s a nappal is beteg
Fáradt a szív, az ütő ver vértelen
Szemed fényét sötétben nem találom
Bolondok között bolond az értelem
Elmúlt örökre régi szép világom
Törött a tükör, benne mély szarkaláb
Késként hasít a gunyoros mosoly
Csak szeress még, bűnnek ha nem tartanád
Csak szeress még, te szépséges, komoly
Mindig-szeretőm, örökké égő vágy
Bánom is én, hol ér a halálom
Utolsó dobbanás, végső vetett ágy
Ha Veled múlik gyönyörű szép világom.
(157 szó a szövegben) (731 olvasás)
blue: (11-19-2007 @ 01:19 pm)
Imre, olyan ritkán írsz, pedig annyira szépek a verseid. sze: gaby)))))
gabiga: (11-19-2007 @ 01:44 am)
Gyönyörűséges!!!!
lena1: (11-19-2007 @ 03:00 pm)
Nagyon szép vers, kedves Imre. Puszi.Lena
Netelka: (11-19-2007 @ 03:46 pm)
Nagyon szép, örömmel merültem el benne :)
Lyza1: (11-19-2007 @ 06:49 am)
Csodálatos vers, mély érzésekkel! Gratulálok! Lyza
AngyaliAndi: (11-19-2007 @ 09:18 pm)
Gratulálok, csodálatos sorok. Puszi: Andi
piroman: (11-19-2007 @ 11:07 am)
Ezt jó volt olvasni. Grat: piro.
Emericus: (11-22-2007 @ 09:54 pm)
Köszönöm, hogy olvastatok.