- az elmúlás jogán -

Szél-csókokat gyűjt a pirkadat
Bokor-reményű bimbók ajkain
S a rohanó időből kihull egy pillanat
Osztályrészt fizet az istenadta kín.

S mint hajnal-köd a kétség oszlik
Nem győz le többé hiú jég-lidérc
De vigyázz ifjú: arcodon a szépség foszlik
S egyszer nélküle kell megmutasd, mit érsz.

Hold-harmat vár perzselő nyarat
Öröm-gyümölcs messzenyúló ágon
S az idő, ki mindeneken győzelmet arat
Egyedül trónol kietlen világon.

Mégse félj: semmi sincs hiába
Mert volt egy pillanat és volt szépség
Az elmúlás jogán az éterbe kiáltva
Küldött hangomat őrzi a sötétség.