:
Hogy csend legyen, már végre csend legyen
Lábunk alatt a föld, fejünk felett az ég legyen
Hajnali napfény fehér falakon
Vakítson újra, azt akarom
Hogy én legyek, hogy végre már én legyek
Akit hátukra emelnek a messzi kék hegyek
Mondhassam újra, újra: nézz reám
Mindehhez egy új élet kell talán.
(84 szó a szövegben) (747 olvasás)
szellzsofi: (04-03-2008 @ 06:57 pm)
Bármilyen közhelyes is: pontosan ezt érzem. Mintha a boldogság ténylegesen vakító fehér csöndbe burkolózna egy Isten lakta hegy ormán. Annyira tiszta vers, olyan egyszerűnek hangzik - az értő művészekkel van így: olyan könnyedén teszik dolgukat, hogy a hétköznapi szürkület azt hiszi, hogy könnyű utána csinálni. Pedig nem. .. Köszönöm. Zsófi
csitesz: (04-03-2008 @ 07:05 am)
Szenvedéllyel teli sorok. Grat. Józsi
Eroica: (04-03-2008 @ 08:12 pm)
Tavaszi megújulást Kívánok neked tavaszi megújulást, kedves Imre!
wanderer75: (04-03-2008 @ 09:11 am)
Kifejező nagyon!
a_leb: (04-03-2008 @ 10:03 am)
Emericus, sodró lendületű, élesen világos, kemény vers, annak ellenére, hogy érzem mögötte az érzelmeket nagyon.
aLéb
AngyaliAndi: (04-03-2008 @ 11:18 am)
KIabáld ki, úgy hallani fogják. NAgyon jó vers! Puszi: Andi
mango: (04-03-2008 @ 11:54 am)
Ritkán írsz, de azt érdemes mindig megízlelni, kedves Földim :)
Emericus: (04-04-2008 @ 09:05 pm)
Köszönöm Mindnyájatoknak, hogy itt jártatok.
Emericus: (04-06-2008 @ 09:02 pm)
Köszönöm, hogy olvastatok.
