:
Azt ne mondd! Hogy NEM!
Az túl durva nekem,
Mondd azt, hogy talán
Mondd, hogy nem tudom,
Mondd, hogy most még nem,
Hagyd meg a csalfa
Reményt nekem.
Azt ne mondd! Hogy NEM
Biztos nem lehetsz benne
Talán Te sem!
Vagy ha mégis,
Hát kicsit hazudj nekem!
Azt ne mondd! Hogy NEM!
Nem lehetsz ily kegyetlen,
Az álmokból szõtt palástomat
Széttépnéd egy mozdulattal
Csak, mert úgy hiszed
Ez nem a TE méreted!
Vagy mégis? Hiszen tudom!
Mondhatod bátran NEM! NEM!
Tudom és elhiszem
De a remény bennem………
Myra: (06-20-2005 @ 06:41 pm)
Néha az ember maga sem tudja, melyik a jobb: szembesülni az igazsággal, ami lehet kegyetlen is... vagy kegyes hazugsággal simogattatni szívünket-lelkünket...
csingi: (06-20-2005 @ 10:14 am)
Mennyire átérezhető ez a tiltakozás, ez reménykedés. Olyan hihetetlen tud lenni az a NEM. :(
agnes: (06-20-2005 @ 10:27 am)
Minden versed egy gyönyörű! Ez is!
LunaPiena: (06-20-2005 @ 10:37 am)
Néha azzal vagyunk kegyetlenek, akiket szeretünk. A nőknél a nem amúgy is talán - mint a diplomatáknál... remélem....
Anna1955: (06-20-2005 @ 10:40 am)
Ezt a versed sem tudom úgy olvasni, hogy ne hallanám magamban ahogy előadod. Tényleg jó lenne úgy is hallani. Most, hogy már megízleltem, milyen más ha Te mondod, rászoktam mint a kábszeres, elvonási tünetekkel. :))))))
_zizike_: (06-21-2005 @ 11:39 am)
Ez a vers nekem két fonálon fut, a Kedveshez szólsz, miközben magadban végigvonulnak az érzések a tiltakozástól az elfogadásig, vagy inkább a belenyugvásig... Szeretem a verseid!:) A hangosversnél nincs lehetőség hsz-ra, ezért ide írom: egyéni hangorgánumod még kiemeli az amúgy is szép írásaidat, élvezettel hallgatom őket. :)) zizike
