Miért van, hogy szégyenkezem most is magam miatt.
Miért van, hogy úgy érzem e szerelemmel durván bántalak.

Miért van, hogy mégis újra írok verset és dalt, Neked.
Miért van, hogy sorsom ellen lázadva, mindig megkerestelek.

Miért van, hogy elfogadni nem tudom vénségemet.
Miért van, hogy hidat akarok verni a “szakadék” felett.

Miért van, hogy még mindig álmodom veled.
Miért van, hogy ez álmot ébren sem tagadhatom meg.

Miért van, hogy hiszem: még mindig kiáltanom kell, NEKED.
Miért van, hogy nem veszem észre, mit mondok – nincs is kinek.

Miért van, hogy “egyedüllétem” csak VELED osztom meg.
Miért van, hogy ebben TE csak egy kép vagy a képzeletemben.

Miért van, hogy még mindig a nagy “Csodára” várok.
Miért van, hogy nem veszem tudomásul a “VALÓSÁGOT”

Miért van, hogy Szeretlek, bár nincs is tán miért.
Miért van, hogy nem értem, e sok - “Miért van “-
Miért van, miért, miért, miért.