:
Én még mondanám,
ha elhinnéd.
Te talán elhinnéd,
ha akarnád,
Akarnád is,
ha nem én mondanám,
hogy szeretlek !
De nem akarod,
s így nem hiszed,
s így hát nem mondom,
csak gondolom.
Élek, hát így,
Súlyos titkom magambazárva
mert nem mondhatom el
senkinek,
Mert mindenki
csak meggyûlölne érte.
Gondolatbörtönöm
áttörhetetlen falán
nem hatol át semmi,
s még “beszélõre” sem telik
mert Te volnál, ha volnál
de nem vagy, mert nem lehetsz,
mert nem akarsz,
vagy nem tudsz!- ‘átlépni....
S a kulcsot messzedobva
vissza se nézve, mész tovább.
Maradok így bezárva magamba
fájón gyönyörû álmaimba.
(71 szó a szövegben) (682 olvasás)
szimbolum: (04-25-2005 @ 01:31 pm)
Érzem a fojtogató érzéseidet....A vershez gratulálok !
Fata_Morgana: (04-25-2005 @ 01:58 pm)
Nagyon tetszik a cím... (de nem csak az), hogy olyan találót választottál, azt hiszem, tudom mi az a semmi...
Anna1955: (04-25-2005 @ 10:24 am)
Fájdalmasan szép a versed. Talán nem mondani kellene a szerelmet hanem mutatni, éreztetni és akkor elhinné. Ezt a verset ha olvassa nem lesznek kétségei . :)))
csingi: (04-25-2005 @ 10:35 am)
Ez egy pokoli kör. Megértlek, hát hogyne értenélek.
agnes: (04-25-2005 @ 11:04 am)
Nagyon szép, és az érzelmek - börtön ide-börtön oda- szabadon szárnyalnak...... Ha elolvasná, talán rabbá akkor tenné őket. Szeretettel agnes
_zizike_: (04-25-2005 @ 12:34 pm)
A versed ismét gyönyörű! Ez egy pokoli börtön! És annyira fáj az ilyen verseidet olvasnom... , akár én is írhattam volna! Pedig nincs mese, kedves Skorpio, jó volna már másik útra lépnünk. :)
