| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Disszonancia
Szerző: skorpio - Kováts Péter
(02-23-2005 @ 11:00 am)
:
Furcsa. - Hallgasd !
a hangokat elfeledtem
és nem találok harmóniát
disszonáns rekedt hangok feszítik
hangszálaim rekedt húrját.
Fülem nem fogad be
szárnyaló Verdit
izomborzoló Paul Mc Cartney-t
szobámban 100 decibel dönög
Saint Saéns haláltáncát járja
benne ezer csont csörög
s mind köszöntésem várja !
Kezemben a Dán királyfi gondja morog :
„ Mert mily álmok jőnek a halálba,
ha leráztuk mind e földi bajt ?"
És tényleg !?- álmodunk-e majd ?!-
és szobámon átrobog a vonat,
és förtelmes kattogás morzsolja szét,
József Atilla szép fejét.
A fotelban Ady csipkefínoman lebeg
„ Őrizem a szemed „
s kérdem Tőle : Én kinek ?
Hallgasd!
A hangokat eltévesztem,
csak verem a zongorát !
Tanultam énekelni ,
hosszú éveken át,
meleg fényű dalt dalolni,
és ADNI !- HARMÓNIÁT !-
mindenkinek !- és kéretlenül is.
Most elhangolódott minden,
nem hallom a melódiát.
Kérlek ! taníts meg
újra énekelni, ha tudsz !
vagy csak azt mond meg :
Akkor, - álmodunk-e majd ?!
Vagy mutass új verseket
és mutass új dallamot
mert az összes régi
csúnyán megkopott!
A vidámból -- kesergő lett,
A forte -- pianóvá alkudott
és NÉZD! -- a szobám halott !
a hamutartóban – Tömegsír –
halom csikk hever,
mind égett ! remegett !
Jut eszembe szegény Radnóti szava :
„ Félig szitt cigarettát érzek
a számban a csókod íze helyett."
De voltak-e csókok ?
voltak-e ölelések ?
vagy mind, az én ostoba
hazudozásom lopott
fényében égett ?!
és lesznek-e még
s ha lesznek elhihetem-e
hogy őszinték.
Vagy azt mondd meg nekem :
vajon – akkor – álmodunk-e még ?
vagy mondd el, ha tudod
Tőlem, --Így !-- miért szökik a fény ?
az egyedüllét , miért enyém ?
mi hibám miatt ? -- van hogy
Szerettem,
és mindent meg is tettem
és most itt állok szárnyszegetten
és egyedül !
S ha most a lelkiismeret
vagy az emberség
vagy szánalom
tollat, papírt tesz eléd,
vagy megformálódik agyadban
valamilyen példabeszéd,
Hát.... meg-ne erőltesd magad.
Sokat ne írj, ne is mondj nekem.
Tanácsid mind-mind ismerem !
( elmondtam magamnak én is !)
és ismerem kifogásaidat is
mellyel megmagyarázod ,
MIÉRT NEM !
Nos ezt ne tedd velem,
csak arra kérlek
ha számítok valamit még
csak azt tudasd velem,
„ha majd befagy a jég,"
Utána. --- álmodunk-e még ??!
Ajánlás
Ó ne hidd! -- versem olvasva—
hogy miattad,
hogy sajnálatodért
kivált azt ne hogy
kegyelem szerelmedért !
szólt e vers - ó nem !
Hiszen csak úgy elmélkedem,
s ha gondot okozna,
Hát ne törődj velem !
(354 szó a szövegben) (683 olvasás) 
Lev: (02-23-2005 @ 07:59 pm) hát szerintem... ÁLMODUNK! Mindannyian... :)))
ukume: (02-23-2005 @ 11:12 am) :))) gondot? de igen! akarom! okoz nekem gondot, hogy jégbefagyva, álmodunk-é... hát nem mindegy, mit mondok, úgyse hiszel nekem! (jégbefagyva születik a szerelem:) )
skorpio: (02-23-2005 @ 11:28 am) Igen ! Igen !
Kedves Barátom. De néha igy fakad ki az ember a továbblépés elött.
üdv
skorpio
LunaPiena: (02-23-2005 @ 11:43 am) Ütős kis írás! Gratulálok!
csingi: (02-23-2005 @ 11:58 am) Ez az egyik legbriliánsabb vers, amit olvastam itt. A gondolatisága, a kifejezése, a formája. Csak azt mondhatom, élmény.
|
[ Vissza: skorpio - Kováts Péter | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
