:
Meséltem Rólad a felkelő napnak
mondtam, hogy tőlem most elmész
mert ő az ki fénnyel vet véget az álmoknak
hát vigyázzon Rád, nehogy bajod essék.
Megsúgtam az éppen fogyó holdnak
hogy elszólít tőlem egy új remény
kértem ezüst fénypalásttal védjen
ha bántanának riasztó éji árnyak
hisz már nem védhetlek meg én.
Minden út végét megkerestem
mely most tőlem messze visz
s rá útjelző táblákat szögeztem
ha a most gyönyörű irányt elveszítve
az életlabirintusban kétségbeesve
bolyonganál kiutat keresve
rátalálj a hozzám-vezetőre.
A csodáról mi vagy, s voltál
szólt már vers, rím és dallam
s tudom valami hiba mégis volt bennem
hogy most így, Nélküled maradtam.
A mélyvörös rózsa üzenetét
most már, bárkitől is kapod
valamennyi szirmán tisztán láthatod
hisz harmatcseppként ott ragyog
az érzés, ahogy én Rád gondolok.
(230 szó a szövegben) (692 olvasás)
khama: (03-02-2005 @ 02:51 pm)
Meghatóan szépen búcsúztál.
csingi: (03-02-2005 @ 10:26 am)
A verseidet olvasva mindig az a furcsa érzés fog el, hogy az én gondolataim és érzéseim jelennek meg benne.... mintha tükör-sors volna.
skorpio: (03-02-2005 @ 10:32 am)
Hmmm!! Rokon lelkek volnánk ? Remélem te több szerencsével éled meg azokat az érzéseket amik ezeket a verseket fogantatták bennem.
üdv
skorpio
veva: (03-02-2005 @ 11:03 am)
Fájdalmasan szép szeretet!
_zizike_: (03-02-2005 @ 11:25 am)
Ez a vers nekem - csodaszép költői kifejezésekkel elmondva - egy határtalan szeretet átszőtte fájdalomról szól, amitől az ember szíve összefacsarodik ha olvassa. Gyönyörű!
LunaPiena: (03-02-2005 @ 11:29 am)
Fájdalmasan szép búcsúzás!
agnes: (03-02-2005 @ 12:01 pm)
Meghatóan szép a versed!
