:
Alszik a párnán a kedves.
Szeme körül álompillangó kerget
szivárványtüzû árnyékvilágot,
most talán eléri amire vágyott.
Haja mint hullámzó tenger szétterül
s mint megannyi huncut, csillogó patak
futnak ki tincsei a párna redõi közül
hogy végül a félhomályba elbújjanak.
Az ablakon bekukucskál a hold
a vén kukkolló, ily csodát ritkán lát
rá is teríti puhán ezüst sugarát.
oly szép e kép, mozdulni sem tudok
nem csábíthatnak el most dévaj démonok
torkomban érzem a vágy lüktetését,
érte mozduló testem minden rezdülését
A világot most intettem csendre
minden, s mindenki fogja be !
Tücsök ! nem kell most harsány zene
valami halk duruzsolóba fogj bele.
Alszik a párnán a kedves,
s én lélegzet visszafojtva hallgatom
ahogy piheg a levegõ a csepp ajkakon.
(106 szó a szövegben) (709 olvasás)
veva: (03-31-2005 @ 08:00 pm)
Elvarázsolt a versed - téged meg gondolom valaki nézése! :)
Nefelejccss: (03-31-2005 @ 10:10 am)
Nincsenek szavaim.... Gyönyörű a versed! Többször el kellett olvasnom, és melegség öntötte el a szivemet tőle.
sendiert: (03-31-2005 @ 10:33 am)
UHHh!És még egyszer UH!Nagyon szép a versed!
Csak ennyit tudok mondani!
Lev: (03-31-2005 @ 11:51 am)
nagyon szép, s nagyon tetszett:))) de, ha megengeded a "fogja be" valahogy nekem nem illik bele! Lev:)
