Áll a Nõ a színpadon
és énekel, énekel nekem.
Árad az érzés, a zene,
csodálatos harmónia
CELIN DION

“Mindenek felett szeretlek”
szól a dal,
és érzem, minden rezdülése
bennem remeg.
A csodálatos hang,
a csodás melódia,
felidézi bennem képedet.
Egy percnyi varázs,
múló pillanat,
mindent elmond
két perc alatt.
Kezdi reménykedõn,
folytatja boldogan
a dal végén
szeme már könnyben van.

Tiszavirág létû
érzések lobbannak
megragad, felemel,
majd elemészt egy pillanat.

A dal véget ér.
Hangjai még itt
csengenek bennem,
De vége. A taps felcsattan,
a mûvésznõ mosolyog,
köszöni a tapsot,
egy mozdulat,
kitörli könnyeit,
hiszen csak játszott,
de könnye valódi volt!
Átélt reményt, boldogságot,
vágyat, és mély fájdalmat.

Nincs idõ.
A mûsor megy tovább,
pattogó ritmus nyomja el
az elõbbi lágy melódiát.

Nos, - lehet tenni így,
amíg színpad az életed.
Egy villanásra megmutatni
fájdalmat, szerelmet,
aztán.....
Aztán meghajolni szépen,
suta mozdulat,
kitörli a könnyeket,
felnézni mosolyogva,
igen .. – semmi baj,
ez volt az életed !