Voltam felkiálltojel a multon,
és kérdőjel a jövőn.
Voltam elmosódó árnyékhomály
életviz-tó szinén jéggé fagyott tükrön.
Voltam félig lejátszott lemez,
mely megfakult hangulatot szerez.
Voltam kitörésbe fagyott vulkán
kinek a szürke élet akadt a torkán.
Voltam némára zárt ajak,
de sorsom ajándéka, - Megláttalak!
Rám villant egy sóhajtással két,
mélykék égből süritett könycsepp,
s dermedt világomba életet lehelt.
És versek születtek Rólad, Neked,
hogy elmondják az elmondhatatlant,
az érzést ami megszületett.

De lettem törött szárnyú madár
kire orvos seholsem vár,
lettem partnélküli vizben fuldokló,
lettem iránytvesztett űrhajó
és reményem a párhuzamosoké már
hogy valahol a végtelenben
összeér e furcsa sinpár.