:
Mi az mi forró tûzként
A lelkembe robbant?!
Mint viharzó sasmadár,
Mely férget lát a földön
Úgy csapott a szenvedés rám,
S eget, földet elöntött.
Markol keményen,
Nem kérdi, mi fáj,
S hogy a szívem mért sajog
Néma, rideg itt e táj
A nap is hidegen ragyog.
Magas szikla tetején
Leteszi terhét a madár
Kárörvendõn a mélybe néz
Hol hömpölyög a zúgó ár
Ítélõ bíróként csattan
Ércesen a hangja
“Utolsó sóhajod mondd
Hisz közönykarmom erõs,
Undorcsõröm éles!
- hisz érzed!
S te mégis csodálsz?
Mégis szeretsz?
Megöllek! – puhány!
"szerelempajzsod” meg nem véd!
S te mégis simogatsz?
Ó nézd a folyó ott alant,
Hogy bömböl, zúg és tombol,
Törékeny “érzelemtested”
Porrá omolna szét,
Csak egy mozdulat!
Lásd ezt nem teszem
Élvezd sanyarú életed,
Te választottad, ím legyen!
Láthatsz, csodálhatsz,
Imádhatsz is, - de távolról ám!
Mert ha szerelempajzsod
Megsimítja fénylõ, kényes tollamat
Megtudod milyen éles csõröm,
kegyetlen erõs karmom van!
Állok hát föld és ég között,
Lelkem tüze ég,
Egy pillanat volna a vég,
De NEM! Én mégis imádom,
Szépséges “sasmadaram”
S ha fázni látszik álmában,
Szerelempajzsom óvatosan
Ráborítom. Vigyázva,
Mert tudom erõs karma
És éles csõre van
(141 szó a szövegben) (689 olvasás)
agnes: (05-26-2005 @ 11:51 pm)
Ennyi ....nincs szavam! Csodás!
_zizike_: (05-27-2005 @ 05:34 am)
Ez a feltétel nélküli szerelem ékes példája. Bár elég kiélezettek az érzések -nekem-, de nagyon jól érzékeltetted a két végletet, amire a szerelem képes. Tetszik és gratulálok! :) zizike
LunaPiena: (05-27-2005 @ 07:14 am)
Tökéletesen érthető, érezhető. Csak ilyenkor megint felmerül bennem a kérdés, hogy miért mindig a sasmadarakat szeretjük???
csingi: (05-27-2005 @ 08:29 am)
Luna, talán azért mert sasok. A vers nagyon jó, nem is vitás.
csizi: (05-27-2005 @ 10:19 am)
A sasoknak nem csak karmuk van, hanem szívük is, csak az nem látható. Gondolom. A vers nagyon tetszett. Üdv