Cím: Mi marad ?!... Szerző: skorpio - Kováts Péter (06-13-2005 @ 09:49 am)
:
Miért van fény ha vak szemed nem látja, s csak bõröd pólusain érzed “melléktermékét”, hogy meleg ?
Szabad vagy , azt hiszed ! holott úgy élsz kalodába zárva, 90.évnyi pillanatig tart életed, s csillagok között rohanni nincs idõd !
Tágranyílt szemed a hold sápadt fényét csodálja, kinyújtod érte a kezed, s azt hiszed, ha akarnád, egy székre állva, el is érheted.
Egy bálványt építsz gondolatban, és vágyódsz utána éveken át, Csak rá vágyódsz! Szüntelen álommal! S melletted így rohannak el valóságos csodák!
Örömmel rohansz vakon, a Nagy szerelmek után, s keresed a szépet szüntelen, s nem tudod miért, fáj mégis a csend, valami hiányát érzed szüntelen! És indulsz szertelen, csak úgy, s csak néhány vidám dalt akarsz, csak picit karcolod meg a gyémánt rideg felületét, s megdöbbensz, ha felrobban!
S úgy jársz, hol többet hittél, keveset találsz, ezért fáj a csend! S hol semmit sem vártál, ott oly sokat találsz, hogy megriadva súlyától nem mered kinyújtani kezed.
Ha álmod, mit építettél, szétomlik, belõle mondd mi marad?! Csak keserû - savanyú íz, mely elmúlik idõvel, s szikrázva csillog rád a nap.
(141 szó a szövegben) (672 olvasás)
Anna1955: (06-13-2005 @ 08:39 pm) "S úgy jársz, hol többet hittél,
keveset találsz, ezért fáj a csend!
S hol semmit sem vártál,
ott oly sokat találsz,
hogy megriadva súlyától
nem mered kinyújtani kezed."
Azt hiszem ezzel nem vagy egyedül. Sajnos mind keressük a szerelmet és nem mindig ott találjuk ahol szeretnénk, ha találjuk egyáltalán. Versed kicsit elszomorított, fájdalmat éreztem tőle.
_zizike_: (06-13-2005 @ 12:05 pm) Szimpatikus gondolatmenet, Skorpio! :) Az ember gyakran hamis illúziókban ringatja magát, vágyik egy elérhetetlenre, vagy leragadva a múltban már csak derengő érzései mentén, s teszi a felesleges köröket, megfosztva önmagát a fénytől, a szabadságtól, a lehetőségektől, az egyszerű hétköznapi csodáktól, melyek közben úgy siklanak el mellette mint a gyorsvonat, érdektelenségünket érzékelve. S ha véletlenül érzékelünk is valamit, ami tiszta, fénylik, őszinte és melegít, akkor megriadunk, visszahúzódunk, s fejünkre húzzuk a hallgatás rongyosra gyűrt kalapját... Hát, én azt mondom, hajítsuk el azt az agyonhasznált kalapot, igyunk egy málnaszörpöt, feledtesse a keser-savanyú ízt, aztán valahol a szabadban, egy gyönyörű réten, a kék ég alatt, kiáltsunk egy jó nagyot, teli tüdővel, bele a végtelenbe, had hallja a világ, hogy: újra élek! :) Engem a versed erre inspirált, köszönöm! :) zizike
skorpio: (06-13-2005 @ 12:28 pm) Igen..igen..igen pontosan ezek a gondolatok mentén született ez a vers. Persze a motiváció megint az, hogy VALAKINEK ezt a tudtára adjam. És igy aztán sikerült MINDENKINEK a tudtára adnom aki olvassa.
köszönöm a véleményed.
üdv
skorpio
agnes: (06-15-2005 @ 08:19 am) ..s ha a rossz álmot...".mely elmúlik idõvel,
s szikrázva csillog rád a nap."........egy ujabb követ,.. talán valósággá születik... .és megtalálod benne a szerelmet! Kivánom Neked, úgy legyen!
|