Mikor úgy hittem
már teljesen mindegy
mert feloldódott bennem
az elsõ zsibbasztó döbbenés,
s lassan olyan lett a lelkem
mint tomboló hurrikán szívében
a mélyen hallgató csend
mely után ólmosan lassú az ébredés
Mikor már hitem - nem is fáj,
mert elveszett már ami fájjon
s idegenebbnek éreztelek már .
mint valaha régen
s hittem szépséged már nem is látom
RÁDNÉZTEM !
S a szemedben megcsillanó fénytõl
összeroppant a távolság,
s úgy tört elõ a mélybõl
e néhány gondolat, mint hányás
mit az ember szégyenében visszatart :
>úgy szeretném öledbe hajtani fejem,
>hogy simogasd lágyan, kedvesen,
>oly jó volna odabújni hozzád,
>csak, - még egyszer !
>úgy mint kisgyermek
>kit árvaság fájdalma vert meg,
>és suttogni könnyekbe fulladón
>hogy Te ne is halhasd meg
>hogy ne zavarjon e fájdalom
>Várj még ! csak Egy Percet !
!! Hiszen még nem is szerethettelek.