Hát most már hiába fut
Mikamakka és Ló Szerafin
A Szomorúság végleg megült
A négyszögletű kerek erdő ágain.

A történetnek így lett vége,
A mesélő tolla elakadt,
S a fekete feketébb lett tőle,
S a Szomorúság itt kopogtat

És Dömdödöm lehajtja fejét,
Bruckner Szigfríd ordít egy nagyot:
Ki meséli most tovább a MESÉT?
S ki simít ki ráncolt homlokot.

És ki csal majd mosolyt
A mogorvák arcára
S ki tesz óriáslakatot
Zordonbordon szájára?

Elment, hogy őrizze híven
A Tündér hetedik fejét,
S ránk hagyta örökül
A sok aranyos mesét