Állnak a fák borzasfehéren,
Tüllruhájuk megremeg a szélben,
Mint szűz leányok, dermedten várják,
Nászuk előtt, a Tél szerelmes csókját.

Ködkígyó tekereg lustán,
A Duna csillogó szürkés habján,
S a hullámokkal a ködpikkelyek,
Erotikus, buja táncot lejtenek.

Kövér hollócsapat peckesen tipeg,
Mint fekete szmokingos nászsereg
Kár, mondják a hollók, mert tudják
E gyönyörű nászt a fák mind átalusszák.