Bohém élet                                             La bohème

Amiről mesélek                               je vous parle d'un temps
Azt nem ért heti meg                     que les moins de vingt ans
Az ifjú s a kis gyermek                   ne peuvent pas connaître
Milyen volt akkor még                   montmartre en ce temps-là
A Monmartr csodaszép                  accrochait ses lilas
s egy tündérszép lány                     jusque sous nos fenêtres
A lila orgonák                                   et si l'humble garni
Lombjain át                                      qui nous servait de nid
Énrám kacagva nézett                    ne payait pas de mine
Gyönyörű volt a kép                       c'est là qu'on s'est connu
Amit a vászonra                              moi qui criait famine
Álmodtam én                                   et toi qui posais nue

Bohém évek, ifjú élet                     la bohème, la bohème
A szerelem nyíló virág                  ça voulait dire on est heureux

Ifjú évek, bohém élet                    la bohème, la bohème
Előttünk állt egy szép világ    nous ne mangions qu'un jour sur deux

Hittem híres leszel                        dans les cafés voisins
Nagy színésznő leszel                    nous étions quelques-uns
S te hittél énbennem                     qui attendions la gloire
Álmodtunk jövőről                         et bien que miséreux
Sikerről, sok pénzről                      avec le ventre creux
S a kis toronyszobát                      nous ne cessions d'y croire
Illatod járta át                               et quand quelque bistro
Bódító szép varázs                        contre un bon repas chaud 
Ahogy áltál a fény                         bennous prenait une toile
Fáztunk és éheztünk                    nous récitions des vers
De mégis boldog volt                     groupés autour du poêle
Az életünk                                      en oubliant l'hiver

Ifjú élet, bohém évek                    la bohème, la bohème
A kék madár vállunkra szállt       ça voulait dire tu es jolie
Bohém élet, ifjú évek                     la bohème, la bohème
Minden perc hord egy új csodát  et nous avions tous du génie
 
Egy-két ecsetvonás                       souvent il m'arrivait
Csípő lágy vonalán                        devant mon chevalet
S a mell merész ivén                    de passer des nuits blanches
A festmény máris kész                retouchant le dessin
Cserébe lesz ebéd                         de la ligne d'un sein
Puha meleg kenyér.                     du galbe d'une hanche
S az egész éjszakát                       et ce n'est qu'au matin
Együtt mulattuk át                      qu'on s'assayait enfin
Vágyak tüzében égve                   devant un café-crème
Várt ránk a nagyvilág                  epuisés mais ravis
S csak nekünk nyiltak ki             fallait-il que l'on s'aime
Az orgonák                                    et qu'on aime la vie
          
Ifjú élet, bohém évek                   la bohème, la bohème
Egy egész élet várt még ránk     ça voulait dire on a vingt ans
Bohém élet, ifjú évek                    la bohème, la bohème
Miénk volt az egész világ         et nous vivions de l'air du temps

Elmúlt sok hosszú év                     quand au hasard des jours
Ide eljövök még                              je m'en vais faire un tour
Hol szép volt az élet                       a mon ancienne adresse
Idegen ez a kép                              je ne reconnais plus
Csillogó neon fény                          ni les murs, ni les rues
Megtört a szép varázs                   qui ont vu ma jeunesse
A kis toronyszobát                         en haut d'un escalier
Keresem én                                     je cherche l'atelier
Hol áltál a fényben                        dont plus rien ne subsiste
Nyoma sincs mára már                dans son nouveau décor
És meghaltak                                 montmartre semble triste
A lila orgonák.                                et les lilas sont morts
 
Ifjú élet, bohém évek                    la bohème, la bohème
Az ifjúság a multé már                 on était jeunes, on était fous
Bohém élet, ifjú évek                    la bohème, la bohème
És mindez csak emlék csupán     ça ne veut plus rien dire du tout
 

Nyersforditás

Beszélek hozzád már egy ideje, miközben a húsz év alattiak semmit sem tudnak
Montmartre azokban az időkben orgonákban állt, fent is kívül az ablakoknál
És ha a szerényen berendezett szoba, amely a fészkünkként szolgált nem is nézett ki túlságosan úgy
Ott ismertük meg egymás, én, aki sírtam az éhségtől és te, aki meztelen pózoltál.
A bohém élet, a bohém élet,
Mégis azt kell mondjam, boldogok voltunk.
A bohém élet, a bohém élet,
Kétszer ettünk csak egy nap.
A szomszéd kávéházakban azon kevesek közé tartoztunk, akik várták a dicsfényt
És bár szegények voltunk üres gyomorral, sosem hittünk ebben.
És amikor némely bisztró meg vett egy vásznat tőlünk egy jó meleg ételért
Verseket szavaltunk csoportban egy tűzhely körül, elfelejtve, hogy tél van.
A bohém élet, a bohém élet,
Azt mondja, hogy csinos vagy.
A bohém élet, a bohém élet
És mindannyian tehetségesek voltunk.
Gyakran megtörténne velem, hogy álmatlan éjszakákat töltenék festőállványom előtt,
Átjavítgatva egy mell vonalának ívét, egy csípő görbületét
És csak reggel, amikor végül ott ültél egy tejszínes kávé előtt
Elfáradva, de örömmel. Muszáj volt, hogy szeressük egymást és imádjuk az életet.
A bohém élet, a bohém élet,
Azt jelentette, hogy húsz évesek vagyunk
A bohém élet, a bohém élet,
És az idők atmoszférájában éltünk.
Amikor véletlen néhány nap elmegyek hogy elsétáljak a régi címemre
Nem ismerem már fel többé, sem a falakt sem az utcákat, amelyeket az ifjúságom látott.
A magasban egy lépcsőn keresem a műtermet, amiből semmi sem maradt.
Ezzel az új díszével Montmartre olyan szomorúnak tűnik és az orgonák halottak
A bohém élet, a bohém élet
Fiatalok voltunk, fiatalok voltunk, őrültek voltunk
A bohém élet, a bohém élet –
Már nem jelent semmit többé.