:
Én nem lehetek más
Csak múló álom
Egy villanás a végtelenből
Ha feloldod magányom.
Én nem lehetek már
Fénylő távoli jövő
Múlt vagyok, s jelen
Egy sóhaj a képzeleteden
Én nem lehet kezdet
Én a folytatás vagyok
És végcél sem lehetek
Abba belepusztulok.
Én nem lehetek Herceg
Csak egy Búsképű lovag
Ki egy leheletfinom csókért
Győz le, képzelt titánokat.
Én a végtelenből jöttem,
S benne lassan felolvadok,
Engem már nem riasztanak
A megkövült csillagok.
(87 szó a szövegben) (697 olvasás)
norbert: (03-25-2008 @ 03:39 pm)
Mérhetetlenül szép.
Norbi
a_leb: (03-25-2008 @ 04:38 pm)
Nagyon jó. Mintha már nem is szeretnél sok-sok minden lenni, skorpio, pedig ezért vagy te is.. de a vers végtelenül jó...
aLéb
AngyaliAndi: (03-25-2008 @ 08:20 pm)
Pedig mind csak az az egy sóhaj karunk lenni. Nagyon szép vers. Puszillak!
erda: (03-25-2008 @ 11:33 pm)
Nagyon átélt, kifejező sorok. Csak gratulálni tudok! :) Éva
lena1: (03-26-2008 @ 06:30 pm)
Gyönyörű gondolatok, kedves Péter. Puszi.Lena
agnes: (03-26-2008 @ 07:29 am)
Álom szép, .....
winner: (03-26-2008 @ 08:27 pm)
Tetszett nagyon.
skorpio: (03-26-2008 @ 11:12 am)
Kedves Barátaim
Köszönöm a kedves véleményeteket, persze még talán sok minden lehetek ez miondazokon is múlik akiknek a képzeletén egy sóhaj vagyok.
