:
Igen. Része lenni valaminek, egy csoportnak, egy közösségnek, egy hitnek, egy vallásnak….valaminek ez nekem igazán sohasem adatott meg.
Életem során mindig szerettem volna, és mégsem sikerült.
Én mindig kilógtam minden sorból,
Nekem a „bentlét” sohasem volt formám
Míg adni tudtam nekik magamból
Mindenki számíthatott rám..
Nem vártam, hogy szeressenek,
Csak midig olyan jól esett
S ha nem voltam fontos már senkinek,
Hát szép csendben tovább megyek.
Magamtól sohasem szóltam,
Ha kérdezni tudtak válaszoltam
Kérni senkitől sohasem kértem
Talán ez volt az egyetlen vétkem.
Biztos hibám, hogy nem tudott igazán megtartani soha egy csapat. Közösségi létben élni nekem sohasem sikerült. Berobbantam, mint a tenni akarás maga, hasznára lenni, szolgálni, elismertté válni sohasem volt probléma. De ha elfogyott a kérdés, nem sürgetett a hívó szó, kiürült a készség és nem ösztönzött már maradásra semmi.
Igaz barátra talán sohasem leltem, mert én mindig csak addig voltam, amíg én segíthettem, hiszen magamról beszélni nem volt formám, saját életem csak nekem volt gondom, azt másra sohasem testáltam.
A hittel is így vagyok, minden cselekedetemben én határozok, istenre felelőséget így aztán nem hárítok. Tudom, kora gyermekkorom óta, az élet dolgaiban csak magamra számíthatok,
a sorsom kerekét minden göröngyön magamnak kell áttaszítani, s ebben nem segít engem, sem angyal, sem ördög, sem ellenség, sem barát.
S mivel nem csacsogok dolgaimról társaknak, csoportnak, papnak, megmaradok szép lassan magamnak.
Bíztatom magam azért, hogy van, ki rám néz, mert kérdezni tud, s így megtalálja bennem azt a sok feleletet, ami sok hosszú év alatt bennem felgyülemlett.
(254 szó a szövegben) (698 olvasás)
Samway: (10-20-2008 @ 01:46 pm)
Nagyon szép vallomás Péter...szerintem a Full az a közösség és baráti kör akihez tartozol és akik nagyrabecsülik tehetséged munkád és a közösségért a tenni akarást, amit tettekké váltasz...én személy szerint nagyon jó barátnak tartalak és felnézek a tehetségedre...üdv samy
piroman: (10-20-2008 @ 02:23 pm)
Önként adni és sohase kérni. Ne bánkódj! Ez a lehető legtisztább dolog. Üdv.: piro
skorpio: (10-20-2008 @ 02:34 pm)
Köszönöm Barátaim a bíztatást.
Igen a full valóban olyan baráti kör ahol jól tudom érezni magam. S hogy mégis vannak ily gondolatok bennem azt talán az őszi hangulat okozza.
Eprecske: (10-20-2008 @ 08:31 pm)
Önzetlenűl adni, ez a legszebb dolog és cserébe nem várunk semmit. :)) Üdvözlettel: Mártus
LEKA: (10-20-2008 @ 11:00 pm)
Micsoda lelkierőd van, hogy minderről ilyen tisztán feltárva érzéseid,öszintén tudsz beszéln. Az önvallomásig eljutni - a belső utakatat megjárni - az az igazi embret próbáló tett.
naiva: (10-20-2008 @ 12:01 pm)
Szép szavakba öntött vallomás önmagadról, nekünk. Kérdésekre mindannyian várunk... de néha nekünk is kérdezni kell, a mi kérdéseinkre is vár valaki talán!:) Szerintem itt a Fullon jól érzed magad, szereted ezt közösséget, Téged is szeretünk, tehát ide is TARTOZOL!:)
AngyaliAndi: (10-21-2008 @ 01:46 pm)
Köszönöm, hogy ismerhetlek.:)))))))) Puszillak!
Anna1955: (10-21-2008 @ 03:53 pm)
Péter, Te ide tartozol, ha időnként el is távolodsz, szerencsére mindig visszatérsz. Ez az a közösség, melynek szerves részévé váltál az évek alatt, és nagyon hiányzol ha nem vagy. Elgondolkodtató, meghitt sorokat tettél elénk. Köszönöm. Ölellek szeretettel Anna...:)))))
Eroica: (10-21-2008 @ 06:26 pm)
Kedves Péter! Zárkózottságod jól ismerem. Valószínű, hogy Neked így a jó, így érzed teljesnek magad.(?) Örömmel tölt el így is, ha hallgathatlak.
Szeretettel: Erika
skorpio: (10-21-2008 @ 09:31 am)
Kedves Léka kell hozzá egy hangulat is. Meg idő mert valljuk be legtöbbször a saját lényünk építésére, vizsgálatára fordítunk a legkevesebb időt. Valamit tudnak a budhisták, hiszen a meditáció az önvizsgálat náluk alapja a vallásuknak is.
a_leb: (10-22-2008 @ 02:08 pm)
Péter, nagyon nehéz életet választottál, hiszem, hogy csak a kezed kell kinyújtani néha, a mosolyok kérdéseket fakasztanak, a kérdések pedig mindig válaszokra várnak. Nagyon jó az írásod, nagyon tetszett.
aLéb
tokio170: (10-22-2008 @ 10:08 pm)
Péter, köszönjük amit adtál nekünk, a sok felejthetetlen dalt, verset, a remek hangulatot a talikon, s a hangfelvételeken. Örülök, hogy megismertelek. Nem messze lakunk egymástól, de a találkozásunk - mégiscsak - az irodalom segítségével a Fullextra portálon keresztül történhetett meg. Egyébként - úgy vélem - elmentünk volna egymás mellet. Remélem még sok találkozón lehetünk együtt, s szerte az országban jókedvvel barangolhatunk. Köszi még egyszer, kérj te is bátran! A szamuráj ahol tud segít...
Üdv., hali, pacsi! :))
gabiga: (10-22-2008 @ 10:46 pm)
Kedves Péter! Keserű, szomorú, borongós gondolataidat talán csak az ősz hozta felszínre, hiszen itt szükség van rád, ezt érezned kell! Mindig lesz, aki kérdez. és kérdezz te is bátran, van, aki válaszol! Szeretettel ölellek....